Hullócsillag

Jelentéktelen, hideg kavics az űrben;

Határozatlan vagyok, célokhoz hűtlen.

Csak sodródom az árral, merre hajt a kény,

Ennyi vagyok én – közönséges tucatlény.

Kemény külsőmet átlagosnak mondanám.

Nem, mellyel a kavics-fiúkat vonzanám.

Ilyen égi kövek tömegére nézve

Elsőre nem szúrnám ki magamat én se.

De nyugodni nem hagy, mi célja létemnek;

Csak haladok kis pontjaként az éternek.

- Fénylően felragyog atmoszférát érve,

Üstökként folyik el aranyszínű vére.

Őszi egyöntetűség

Fonnyadt falevél ring a méla ágon,

Ollót ragadok; sebtében levágom.

Nem hagyom szenvedni kétségek között -

Ingatja a szél elhullt társi fölött

Vagy jobb utolsónak lenni a (vil)ágon?

Nékem a magány nem valóra vállt álom...

A fényevő

Lenge felhőrétegek hadán,

Áttör a zsenge napfény lazán.

Csak állok és némán bámulok,

Míg a jóllakottságtól el nem ájulok.

Foltok - akármerre is nézek,

Ijesztő, de túlzás, hogy félek.

Bizonyára így érzi magát

A meseszereplő, ki csillagokat lát!

Forog velem az egész világ,

A mindenség fejtetőre állt.

Fekszem beájulva a fűben,

Vagy tán még a föld színéről is eltűntem...

Zene

Csak mert nálam ez most menő... :)

Húsvét

Odakünn csak hullik a hó,

...

Áh, ezt nem lehet szépíteni!

-.-'

Azért kellemes, mirelit-répás húsvéti ünnepeket mindenkinek! 

:)

Mini-szfinxek

Emberfejű macskalények,

Rejtőzködve, bújva élnek.

Nem láthatja őket senki,

Nem is érdemes keresni.

Hisz mit ér az élet egy mord világban,

Hol nincs ki higgyen mesebéli cicákban!?

Ez egy ari szfinx egy olyan filmből, ami szerintem rajtam kívül a világon senkinek nem tetszik. Aki gondolja tegyen egy próbát! A címe Tükörmaszk. Érdekes, elgondolkodtató...

A Búbánatossághoz

A mai Csokonai-órának hála, megszületett ez a csúnya, gonosznak tűnő, de rosszat nem akaró "vers". Senkinek nem szól, semmiről nem szól, semmit nem akar... és ha elemezni kívánja valaki, ne tegye! Semmire nem gondoltam: unatkoztam ;) Ez minden, amit tudni kell róla... Jó szorakozást :)

Mit vagy úgy te rút

rozzant öregasszony!?

Tán asszed, hogy ha 

nem bántasz nem haragszom?

Tudd meg néked el

nem felejtem soha,

Nélküled mily jó

s vidám életem volna.

Gyakran kerülsz is 

igazad van benne,

De azt' jössz és nagy

bottal jót vágsz fejemre.

"Az istenedet,

fiam, mit vigyorogsz!? 

Vihogásodnál,

jobb szeretem ha morogsz.

Minek is a sok

vidám, boldog óra!?

Rád húzok egyet,

s majd nem gondolsz a jóra!"

Így mikor jó van

számítok rá nagyban,

Hogy jő a nyanya,

leránt, s otthagy a szarban. 

Az igazság gyakran fáj, de attól még igaz marad...

Ha rám nézel, talán a sokat ígérő jövőt látod,
S azt bizakodással várod.
Talán azt hiszed, mindent tudatosan teszek,
Vagy, hogy később nem leszek ilyen elveszett.
Meglehet, magabiztosnak tűnök.
De belül nincs más, csak kitöltetlen, kongó űrök.
Van, hogy hasznosnak látszom,
Ne engedd, hogy megtévesszelek: csak játszom!
Egy magamfajta, kinek idegen a világ, mit tehet!?
Csupán az elvárásoknak eleget...
... és semmi egyebet!

Azt hiszed látsz valamit a szememben?
Az lehetetlen...
Nincs, és nem is lesz soha semmi sem!

Gondolod, a jövőn jár az eszem?
Nem...
Mindnyájunknak jobb, ha azt elfelejtem!

Még hogy mi mást teszek?
...semmi egyebet,
Mint hogy irodalmi szemetet termelek.

Kedves, és jóízlésű emberek - hiszen, látogatjátok weboldalam ;)
Az új év, és az oldalam megújulásának örömére megosztom veletek az egyik este eszembe jutott szösszenetet - mert ugye "vers"-nek túlzás volna nevezni :).
Szép napot Néktek! :)

Ott mászik egy pók a falon,

Lecsapnám, de nem akarom.

Ugyan m'ért is lenne okom?

Ezért tehát nem is fogom!

Tükör

Péntek volt, 13-a... Te voltál! Te törted össze! Ketten álltunk ott, de Te voltál az. Te voltál, aki hagyta, hogy a kis tükör a folyosó dúrva, bordó csempéjével érintkezve, fájdalmasan száz meg száz darabra hulljon. Én csak álltam. Néztelek babonás riadtsággal. "Hét év szerelmi balszerencse!" - mondták. Te voltál, nem én, Te voltál az, aki engedte a kemény földre zuhanni a tükröt, s aztán hagytad millió összevágyó darabját szertehullani. Mégis engem ér az átok. Öt év múltán csak állok, csak állok... egyedül és némán. Csak várok. Hogy mire? Magam sem tudom. Bizonyára arra, amit az ember csak akkor ismer fel, ha már megtalálta. Amit Te már megtaláltál, oly sok embertársunkkal együtt. S én...

Hét év. Az hosszú idő egy ember életéből, különösen, ha az fiatalon készül meghalni...

Bepillantást engedek kusza gondolataimba...

(Figyelem! Csak saját felelősségre olvasandó! A következő sorok súlyosan kiakaszthatják az embert; súlyosan sokkoló, iszonythatoó, elborrrzasztoó problémák következnek! Mit nekem ózonlyuk,... mikor ilyen gondokkal kell megküzdenem!?)

Nem tudom, hogy büszkeség, a régi "hagyományok" tisztelése, vagy a félelem nem engedi, hogy írjak 3 mondatot a fiúnak, aki tetszik nekem. Attól tartok, hogy az utóbbi... (Félelem!) Viszonylag bevállalósnak tartom magam, szeretem "megdönteni" a félelmeimet... de ezzel nem birkózom meg! Ugyan kit érdekel, hogy Ő is úgy viszonyul-e hozzám, ahogyan én hozzá!!! Azt hiszem inkább attól tartok, hogy sikerül megaláznom magam előtte. Én biztosan nem fogok "behódolni" senkinek! (Büszkeség!) Különben is, ősidők óta a férfiaknak kell nyitni a nő felé! ("Hagyományok"!)

Magyarul: úgy vagyok hülye ahogy vagyok... Kedves Én, csak gratulálni tudok!

Szeretnék önző lenni...

Néha annyival könnyebb lenne az élet, ha gondolkodás nélkül hülyét csinálhatnék magamból! Sajnos soha nem leszek olyan laza, mint szeretném. Soha nem tudom kiiktatni a "vajon ennek mi lesz a következménye" című programot az agyamból. Sajnos - bármennyire is szeretném  - képtelen vagyok figyelmen kívül hagyni néhány ember véleményét.
Talán furcsa, de néha szívesen lennék - bizonyos értelemben - "hülyébb". Olyan ember, aki kevésbé elővigyázatos. Aki ritkábban számol a következményekkel, aki spontánabb...
Úgy érzem, én inkább olyan ember vagyok, aki nem tud a pillanatnak élni. Csak, hogy példát hozzak: soha nem tudok felhőtlenül örülni egy ajándéknak - rögtön bűntudatom lesz, mert valaki költött rám. Ez talán apróság, de szörnyű, mikor az ember megkapja a világ leggyönyörűségesebb születésnapi ajándékát, és csak azért folytja vissza a sírást, hogy meg ne bántsa az ajándékozót.
Akármilyen szörnyen is hangzik, könnyebb az ember élete, ha képes saját magát szeretni a legjobban... szerencse, vagy nem... én sosem leszek ilyen...

Warning!

Figyelem emberek: egy sor nyafogás következik!

Sajnálom, de egyszerűen nem bírom feldolgozni, hogy miért van az, hogy ha egy férfit nem tartok vonzónak, szabályosan "elllbűvölő" vagyok vele... és folyton bénázok azok előtt, akik - csak, hogy nagyképűen fogalmazzak - szóba jöhetnek. Miért van az, hogy egyesek előtt képtelen vagyok átugrani nagyjából 50-60 centi magas ... akármit, mások meg az első találkozás után, mikor egy vadorzó hangya megtámad pofátlanul, bunkón képesek elhívni valahová. Egyedül az a gondolat nyugtat, hogy ez - eddigi tapasztalataim alapján - másokkal is előfordul. Node mégis! 

...

Oké, benne van a pakliban, hogy mindenki előtt bénázok és égetem magam, de csak néhány ember előtt való lejáratás érint meg jobban. Ez a része tiszta is! De a többit nem bírom felfogni...

...

Kezdem úgy érezni magam, mint egy az óceánon elveszett kis hajó, aki megmentésre vár, de képtelen értelmes jeleket kibocsátani, vagy fogadni. 

Nos, ennyi lett volna - gyengébbek kedvéért a rendkívül béna hajós hasonlatig. Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy nem folyton ez - az ostobaság - jár mindig az eszemben, csupán évente kb. 3szor, amikor a hormonjaimnak sikerül magam ellen hangolniuk. És most is kezd már múlni, ezt például onnan tudom, hogy most inkább az jár a fejemben, hogy meg kéne nézni a Skyfall című új James Bond filmet. Linkelem is az új Adele James Bond számot... wow... én nagyon szeretem. :) Jó szórakozást....

Gotye - Somebody that I used to know

Tudom, már szinte elcsépelt, hiszen mindenki ismeri, de ezt puszta önzésből tettem ki! Ugyanis nagyon szeretem, és ezáltal szeretném megörökíteni -, megjelölni -, hogy egy darabig el se felejtsem meghallgatni! Legszívesebben addig hallgatnám, míg meg nem "nemszeretem", de a jelen állása szerint ez most úgyis lehetetlennek tűnik! :P 

(Sőt, azt kell, hogy mondjam, hogy ebből talán még azokat a szörnyű "lediszkósított" változatokat is szívesen hallgatnám... a hangsúly a "talán"-on van!)

Tengerkék-meseég

Ezennel ünnepélyesen megosztok egy, a kicsi szívemhez közel álló versikét. Régebben írtam, és fogalmam sincs, hogy közzé lett-é már tétetve.... az az egy biztos, hogy most közzé lesz!

Tengerkék-meseég

Itt-ott kéklik az ég még,

Felhők közt ő most a vendég,

Fodrozódik széle, habja,

Vastag felhők forgatagja.

Tűnik-bújik a nagy kékség,

Rövidül a végtelenség,

Szűkül kis világa tága,

Zsúfolódik kék határa. 

Népiségesség

Jaj hát ezt itt ilyen kis magányosan ugyan, de muszáj volt megosztanom, mert annyira tetszik, hogy csak na...! Még facebook-on is bár bosszankodtam, hogy olyan szutyok idővonal lett, mégis kicsit örültem is, mert ezt állítottam be "borítóképnek". :) Ez valamelyest kárpótol, de azért: kkk-grrrr -.- Nem szeressük az idővonalat!

U.i.: LE VAN VÉDVE! Ugyan csak blöfföltem, de azért tessék komolyan venni, hogy amiket ide kirakok, az az ismerőseim - rajongóim, csodálóim, fanatikus megszállottjaim :D - kedvéért, és persze elsősorban a saját visszafogott feltűnési viszketegségem miatt van! Ez tehát nem jogosít fel senkit arra, hogy saját neve alatt kiadja, bemutassa remekműveimet, vagy terjessze akármiylenmódon anélkül, hogy lépten-nyomon emlegetné becses alkotóját, azaz Engem! Na ugye, hogy ugye! Most aztán mindenkiben megállt az ütő egy pillanatra! Há-há... de így jár, akinek nem tiszta a lelkiismerete! ;)
No pussz :)

Ilyen... dolgok :)

Most versek helyett képekkel szolgálhatok. Nem marad el az sem végleg, de jelenleg arra van szükségem, hogy ne kelljen gondolkodnom... a rajzolás erre a célra pontosan meg is felel :) Kellemes nyarat mindenkinek! pusz :)

 Aki nem tud angolul, és van olyan szemtelen, hogy nem ismerte fel
a kis híján "non-figuratív" föstményem, annak innen üzenem, hogy:
"Táncos"

 Majd a következőekben is látszani fog, hogy mostanában
ez a forma nálam a favorit ;)

 Igen... ez is "olyan" :)

Oh, ez? Nos ez semmi... vagyis, ilyen lesz életem első és utolsó
tetoválása :) A dolog még "fűző-fázisban" van, azaz még meg
kell győznöm a szüleimet -> tulajdonképpen bele kell törődniük :P

Klaviel

http://klaviel.blogspot.com/

Aranyos blog aranyos lánytól :)

Persze kétségeim vannak, hogy jól le tudom-e írni, de a képen az írásom úgyis olvashatatlan... ha-haaa!

Juj de száretám :)

Nos igen... Elmebeteg klip, furi szám, de imádom :)

5 perces képek :)

A nevükből is adódóan - "5 perces képek" - 7 perc kell a megfestésükhöz! Csupán próbáltam felfedezni a rajzolóprogramot... Nem mondhatnám, hogy jók lettek, de tudván, hogy vannak olyan kifacsart ízlésű emberek, akiknek egy egyszínűre befestett vászon érték, közre adom "munkáim" :) Ne:

 Ez egyáltalán nem érdemleges, csak azért raktam ki, hogy megmutassam, hogy először ilyen turhát kell csinálni, aztán utána "ráfesteni" fehérrel, és a kiradírozások nyomai lesznek a vonalak ;)

 A radírozós variációs turha

A fentiek közül - főleg, hogy ezalatt már nincs is több kép - ez a kedvencem :)
Tudom, hogy nem igazán jó, de azért... tök jó volt csinálni :)

Ennyi lenne most.... ennyi sokk egy alkalomra azt hiszem elég is! 

Zene

Nos először csak "elment" ez a szám, de aztán miután orrba-szájba nyomatták a rádióban, kénytelen voltam megszeretni :) Szerintem egy hallgatást megér, aki szerint nem, az - nyilván - ne hallgassa :)

Klimt

"Remek" hírem van! Megtaláltam a kedvenc festőmet! Még soha nem történt velem ilyen! Oké, rendben, nyilván a "kedvenc" szó, arra utal, hogy az egyetlen, első számú legjobb, tehát alapjába véve kizárt, hogy már megtörtént. De mással kapcsolatban sem... Nincs kedvenc filmem, kedvenc íróm, kedvenc... mittudomén, focicsapatom - mert "alkalmirajongó" vagyok, betegesen a vesztes félnek szurkolok -, ...nincs semmiből kedvencem! De most végre van egy kedvenc festőm: Gustav Klimt! Kicsit utánaolvastam, és most a tolmácsolásomban, akit érdekel megtudhatja róla a legfontosabb információkat. Tehát: osztrák származású, 19-20. századi, szecessziós művész. Úgy érzem elég ennyit tudni egy "kedvenc festőről". :)
Néhány képe, hogy mások is rájöjjenek, hogy szeretik:

Hát igen, sajátos, erotikus "árnyalattal" bírnak a képei, de engem páratlanul megragadott a technikája, ábrázolási módja! Többet nem is beszélek róla, egyszerűen csak tetszik! :)

Tapasztalatszerzés :/

Egyszerűen elképesztő, hogy mennyire félre bírom ismerni az embereket, vagy félreérteni a "jeleket"! Vagy ha ez esetleg nem így lenne, léteznek olyan - számomra - irigylésre méltó emberek, akik bárkire való tekintet nélkül bírják jólérezni magukat... Nem tudom melyik a rosszabb, de akár melyik is a valós, eszméletlen hülyének érzem magam, és teljesen biztos vagyok abban, hogy az is vagyok! Talán sohasem voltam még ilyen mérges magamra... ezt megérdemeltem, és többet nem hagyom, hogy előforduljon!

"Neked" pedig: sajnálom, igazad volt; remélem, nem haragszol; és az, hogy bekövetkezik-e, amitől féltél, csak rajtad múlik! Részemről nem változott semmi :)

Vitorlábos

Tegnap eszembe jutott, hogy már igencsak rég nem raktam fel semmit, és különben is mindenképpen csinálni akartam valamit. Csakhogy későnfekvés (tekintsünk el attól, hogy a hajnali 1 már inkább koránnak számít) + koránkelés, nem túl jó párosítás, és a totális komás állapot mindig a legrosszabbat hozza ki belőlem (természetesen minden téren). Ennek fényében nem jutott eszembe más, mint ... hát amit végülis lerajzoltam. Tudom.. tudom... mellesleg az elképzelés jobb volt mint a megvalósítás, de hát most ez van :)

Csak úgy...

Nem tudom, hogy konkrétan érdekel-e valakit, mert aki kíváncsi volt rá, annak válaszoltam is rá azonnal szóban. Ám ezúttal, ezúton hajlandó vagyok mindenkit tájékoztatni, arról, hogy miért "Melarin", illetve miért "Go fly a kite..." ;)
Ééés most kiélvezem az utolsó másodperceket, amíg még bárkit is egy kicsit furdal a kíváncsiság.... Na jó, elkezdem :)
Nos, a "Melarin" név Tatjana Larin után jött - gyengébbek kedvéért: Anyegin. Akkoriban kezdtem blogolni, mikor a suliban az Anyegint vettük. Mindenki el volt ájulva Tatjana jellemétől; milyen erényes, büszke, stb. ... nagyjából én voltam az egyetlen, aki szembe mert szállni "vele"... De mire jó a büszkeség, ha utána lehet, hogy egy életen át bánni fogja, és boldogtalanabb lesz, mint valaha!? No persze nem azt mondom, hogy én nem úgy cselekedtem volna, mint ő, mert még az is lehet, de könyörgök! Mintha annak a nőnek az lenne az életcélja, hogy boldogtalan legyen... Erről ennyit :)
"Go fly a kite..." pedig - bizonyára még az angolul tanuló diákok közül is kevesen tudják, hogy - azt jelenti nemes egyszerűséggel.... dobpergés... ééés "Menj a francba..." :) ... vagy valami hasonlót, de a lényeget visszaadja a nyersfordításom! ;)

Még egyszer mindenkinek Kellemes húsvéti ünnepeket, lányoknak sok locsolót, stb... :)

Kellemes húsvéti ünnepeket!

Kis nyuszifül kutyusom :)

Új képecske a "Ázikó"-khoz :)

"Ázikó" sorozat i-hihiii :)

Hát eddig ezek lennének a "Ázikó-sorozat" elemei :) Oké, jólvan! Tudom, annyira nem jók, de nekem bejön ez a házas-téma ... ennyi... most erre vagyok rákattanva, és sietek vissza "alkotni"... :)

 "Sometimes we can't feel the difference between
the hell and the heaven..."

 Házikókák

Házikókák a'la natur :)

Ábránd

Ennek a versnek 2, azaz kettő darab befejezést írtam, mert a hétvégén lapozgattam a József Attila kötetet, és abban láttam, hogy ilyet lehet!!! :)
Nekem a lila jobban tetszik, de persze nyilván a többségnek egyik sem szimpatikus... hát ez van! :) 

Te felkelsz, s én veled kelek.

Rögtön a fürdőbe megyek.

Közben felöltözöl, lazán,

Én ráérek; később talán!

A reggeli a szokásos:

Nekem még mindig nem mákos!

Falatozom diós nasim,

Azt kívánja reggel hasim.

Túl vagyok az öltözésen,

Talán ezúttal nem késem.

Már rég kész vagy, ajtóban állsz,

Míg az óra felet üt, vársz.

Elkészültem, de még várok:

Az utolsó simítások.

Kulcs, telefon, s a pénztárca

Is rákerül a listánkra.

A legszebb pillanat végül,

Mikor a világ megszépül,

Mert átkarolsz és megcsókolsz

És páratlanul szépet szólsz:

„Szeretlek…” és elmosolyodsz,

Tudod, szeretem, ha vigyorogsz.

De a reggelem szürke, színtelen,

Mivel hogy ezt a férfit még nem ismerem.

„Szeretlek…” és elmosolyodsz,

Tudod, szeretem, ha vigyorogsz.

De ennek már régen vége,

Látod? most kimondtam végre.

Nem is voltunk együtt soha,

E kép csak a sors fintora:

Boldog lettem volna veled,

De nincs mit ember itt tehet.

Ez van... :/

Lépni nehéz, fúj a szél,

Bárcsak lenne inkább tél.

Fáradt vagyok, s szétszórt,

Oly bonyolult m’ért volt!?

Most ősz van, elmúlt a nyár,

A fecske is elment már.

Fű helyett a parkban,

Levél szárad halkan.

Állandó a változás,

Benned, s bennem minden más.

Gyenge vagyok, érzem,

Gyűlöllek… és mégsem!

Tudom, utálnom kéne,

- A múlt eszembe véste,-

De nem megy, sajnálom,

Már a jövőt várom.

Statisztika

Eddig úgy voltam vele, hogy ha volt valami, feljöttem, begépeltem, és ennyi. De nemrég észrevettem, hogy létezik blogspoton egy bizonyos "statisztika" menüpont. Itt tudom megnézni, hogy hányan látogatják a blogom. Valószínűleg csekélyke hiúságomról árulkodik, de örültem, hogy nagyobb számot láttam, mint először remélni mertem. :)

Miután kicsivel több időt töltöttem a statisztikával, felfigyeltem arra, hogy még azt is meg tudom nézni - azon kívül, hogy pontosan a nap folyamán mikor és hányan néztek felém - éppen melyik országból, vagy melyik weboldalról tántorodtak irányomba. Mi több, meg tudom mondani, hogy milyen böngészőt használja a jóember, és hogy milyen az operációs rendszere. Ezáltal remekül körbe tudom határolni, hogy ha van mondjuk 3 látogatóm egy nap, abból mennyi vagyok én. :)

De most komolyan, vajon ennek mi az értelme? Én is úgy gondoltam.... semmi.

Válság ... ismét... még mindig :D

Szituáció: próbálok rímeket találni....

"Van egy kutyám, Nyuszifül,
... .... Olyan színű mint a föld!"
Jah, ez nem is rímelt o.o'

Áncike erre: Hát,... ez tényleg válság!
Köszönöm Áncike :)

Lófarok - még befejezetlen

A lovaknak nagy a farka,
Főleg annak, amely tarka!
Hosszú, vastag, lóg szabadon,
Nincsen párja itt, sem vadon.
Ide csapja, oda vágja,
De vajon mire használja?

Rossz cica!

Konyhakövön ül a macska,
Csak nem az újságot olvassa!
Elfekszik ott, néz nagyokat,
Nem lát mást csak csillagokat.
Körülötte cserép hever;
Váza fejének nagy teher!
Így jár az a komisz kedvenc,
Kinek mancsa asztalon, fenn.

Gagyi tudom, de most ez van :)

Gelöri 2.0 :)

Az újabb sokkoló képeim, amiknek semmi értelmük. Ezek is hasonlóan jól sikerültek az előzőkhöz, de legalább ..... nincs legalább.... bebizonyítottam, hogy fejlődésképtelen a rajz"tehetségem", ami megállt az óvodás színvonalon. Én legalább jól érzem magam :) ... mégha másoknak szenvedést is okozok ezekkel a "csodás mesterművekkel".

 Biga-csiga Dóri szüli-névnapjára

 Napocska és egyebek

 Napraforgóknak indultak...

(A fehér szivecske nem véletlen, de úgysem írom le miaz! :) )

 Szitakötők

Cserepes napraforgó, ami egy fatörzsből nőtt ki kaspóstúl....

elforgatva akár asztalon is lehet, de az kevésbé értelmes megoldás!

Kő-sztori

Egy szép kicsi kavics ül az útnak szélén,
Hatalmas sziklának önmagát remélvén.
Nem hiszi ő, tudja: végtelen a súlya,
Bárki alátéved, azonnal kinyújtja!
Egy napon egy nagy kő sodródik melléje,
S kisebb lett a kis kő hatalmas mellénye.
Meghökkent egy percre, nagyokat pislogott,
Rájött: csak második, majd tovább villogott.

Talált vers... régről :)

Szar az idő (cím: Áncike)

Nincs sok bogyó már a fákon,

Jég húzódik minden ágon.

Mint madár, melyet kalitka zár,

Úgy jégfal megett zöld levél áll.

Őszi pocsolya nem toccsan,

Megfagyott, már nem loccsan.

Sikamlósan csúszik, s rajta

Taknyol kinek nincs bakancsa.

De nincsen hó sem, nincs biza!

Csak sár tapad a csizmákra.

Az egyedüli, mi csak fehér

A köd, mely ha szél nincs betér.

Nem számít ha rossz az idő,

A szél, a sár, a mocskos cipő!

Mert nemsokára karácsony:

Hóval fúva - úgy várom. :)

Hát igen, ez nem mai csirke... Még jópár hónappal ezelőttről származik eme remek - nek nem mondható - mű. Fogyasszátok egészséggel! ;)

Áncike rögtönzött elemzése a versről:
Edina életének egy szakaszát fedezhetjük fel e költeményben, mely egy visszatérő esemény volt: minden egyes évben a téli hónapokban bukkant fel. Sajnos a költemény eredeti példányát nem áll módunkban terjeszteni, mert nyomdafestéket nem tűrő szavakkal jellemezte a versben kifejezett érzéseit ( szar, gagyi, gáz, nyomesz, fos, béna, fooos, ...).
Az első versszakban egy tájleírást fedezhetünk fel, melyben a madárral azonosul. A téli hónapokban, vagy tán egy csalódott időszakában úgy érezte magát, mint egy elfogott madár: "madár melyet kalitka zár". A jégfal, mint egy választó tér jelenik meg, mely mögött a "zöld levél", mint remény tűnik fel, de nem lehet elérni. De ez csak egy feltételezés, mert egy ember is megjelenhetett a gondolatsorban.
A második versszak a harmadik versszaknak az ellentétét mondja. A második versszakban csúszik a föld, jégbe borult minden, az utána lévő versszakban pedig a sárban tocsognak az emberek. A költő vágyik a hóesésre, arra, hogy a hóban fetrengjen, és arra, hogy a kedves, aranyos, jó barátnője őt megdobálja sok-sok hógolyóval ->na persze... de ez a barátnő tudja jól, hogy annak súlyos következménye lenne! :P
Az utolsó versszakban pedig teljesen elárulta magát. Már nem vágyik teljesen a hóra, lemondott minden kedves természeti hatásról. Ezek után ezekben a bizonyos hónapokat már csak a karácsony teheti szebbé, elviselhetővé. :)

Hát ezek volnának a versírós még magam előtt is rejtett gondolataim, amit csak Áncike tudhat :) 

Borzasztó jövőkép

Mégis minek él az ember!?
Egyre csak rombol, s rombol.
Egyetlen dühöngő vihar sem
Ily pusztítóan tombol!
Mert míg a hurrikán, a monszun
Jő, s megy - közben mindent elönt.
Az ember - míg csak szíve
Dobban - nagyvilágot romba dönt.


Eme komoly gondolat
Mindenkiben ott matat.
Mégis mindenki csak legyint:
"Valaki környezetvédőt játszik megint!"
Ám hogyha majd az az idő eljő,
Mikor nem lesz biztos, hogy a Nap feljő,
Minden ajak imáktól lesz telt,
S majd az is fohászt szaval, imatáncot lejt,
Ki tudja, ki is az az "Isten",
S egészen biztos abban, hogy nincsen.
Mégis oly elkeserítő az élet,
Hogy minden "holnaptól" csak borzalmat remélhet.
Vesztenivalója nincs, s a halál is jutalom,
A jövőben tehát lesz ma hiányzó buzgalom!


Valójában fogalmam sincs minek írtam eme felesleges verset, már van hasonló egy halom, de olyan kiábrándító a világ, hogy most is legszívesebben elsírnám magam... lehetséges, hogy azért mert megőrjítenek ezek a keringőző muslincák a szobámban, amiket totál nem tudom honnan jöttek és miért, de azért a mai világban is vannak elkeserítő dolgok :/ Olykor nem ártana néha a jövőnkkel is törődni! Össze kéne szedni magunkat emberek! 3:/

I'm a ghost in the castle

Ééés íme: vagyok olyan nagylelkű - és egyben ostoba - hogy megosztom az angol gótikus témájú pályázatra benyújtott "díjnyertes" versemet, amit nemrég találtam meg :) Elképesztő hogy idegen nyelven is sikerült "verset" írnom... na jó, a sikerült kicsit erős kifejezés :/ De legalább megpróbáltam :)
Warning! - a nyelvtanom csapnivaló, de legalább a kiejtésem sem jobb, ebből következik -> érthetetlen, a rímek szörnyűek ... de hát mit lehet tenni!? Nem jobb, de legalább több, mint a semmi :) 

No, nem rizsálok tovább, aki nem akarja elolvasni, az úgyse fogja, aki meg eddig elakarta, azt remélem lebeszéltem róla :) 

Aki meg mégis megpróbálja, annak még jól jöhet: 104 ;)

I’m a ghost in the castle

I’ve got some experience from a castle

John, my friend and me - we were there a couple.

It was dark and frighening,
Wind was blowing and howling.

There were many-many ghosts in the building,
I spoke to them, but they couldn’t hear me.

John took my hand very quickly,
He’s soo shy, he couldn’d save me.

’Cause an evil vampire attacked me,
But who helped Edina? ... Nobody!

His mouth was soo bloody,
And his hair was very funny!

I didn’t want to be his dinner
But he was wearing nice trainers.

So I couldn’t run away
When he bit me I said „Hey!”

I’m a ghost rightnow too,
And I live int he castle to
Welcome you!

Kedvencről... :)

Napraforgó olyan virág,

Minek feje körbe-körbe jár.
Háromhatvanat lenyom minden nap,

Tuti mindig csúcs formában marad.

No comment ... :D

Ez tényleg kérdéses számomra...

Nátha ez, vagy allergia? Ez itt a kérdés...

Orrom fújni naphosszat nem túl jó érzés...

Jó volna tudni tehát, hogy mitől szenvedek,

Mert a zsebkendőkupac lassan betemet!

Szóval nem ártana, ha tudnám azt,

Mégis mi okozhatja a panaszt:

Udvari parlag, mogyorófavirág,

Vagy hogy nem hordok alsót, mert vág! 

Na jó... ezt azért túlzás így mondani,

De a kétségbeesés nem hagy nyugodni!

Csak szeretném tudni annak az okát,

Miért fújja szerény személyem nyáron az orrát.

Akire mindig számíthatok...

Ha esik, vagy ha fúj a szél,

Ha beköszöntött kemény tél,

Ha melegen süt le a Nap,

S ha jó volna hűsölni fa alatt.

Hogyha csak sírni tudnék,

Ha a világ elől bújnék,

Ha a napi csokim nem ehetem, 

Barátságod ott van nekem! 

Na jó, tudom, hogy ez fullosan nyálasnak hat, de aki ismer, az tudhatja, hogy szegények megérdemlik, amiért ilyen jól elviseltek eddig - és csak remélem, hogy ezután is hasonlóan tesznek! 

Tehát: Helgának, Encinek, Reninek.... mert tudom, hogy rájuk mindig számíthatok, és már az, hogy néha olvassák a verseimet nagy kiengesztelést érdemel! Köszönöm Nektek!

:)

U.i.: Valaki fordítsa le Encinek a kép szövegét, legyen szíves!

....mellesleg a kép is nyálas - a szövege mindenképpen -, de szeretem a lufikat!

:)

Kuka :)

Tök jó lehet kukának lenni...

Mindörökké csak falni, enni...

Csak tömi magába a sok szemetet,

Emészti, mit a sok ember belevetett.

Nincs az, mit ő meg ne enne,

Soha nincs teljesen megtelve!

...

Még "saaajnos" nem fejeztem be eme remekművemet, de remélem, hogy a vége nélkül is elég borzalmas, és Isten mentsen, hogy a színvonalam felett teljesítsek ezúttal! ;)

Bár tudnám mire "gondolnak" a hímek olykor...

A tudás a leghatalmasabb kincs,

Éppen, mert túl sok belőle nincs.

Piramisok, Bermudák, húsvétszigeteki fejek,

S sok más rejtély engem nem is érdekelnek!

Egy van csak, mi fantáziámmal játszik:

Oh, csak ismernék gondolatid közül bármit!

Mert, hogy boldog vagy-e s hogy szeretsz nekem többet ér,

Mint a földkerekségen minden megoldott rejtély!

Na igen, tudom, ez is nyálas, de micsináljak? Jelenleg ilyenekre vagyok csupán képes... 

Sööör...:oP

Oh, minő mennyei ital is a sör!

Nemcsak, ha szomjúság gyötör,

De akármikor kedvem lelem benne,

Hmm, ennél jobb hogy is lehetne!?

Bár nem édes, sőt keserű inkább,

Ki nem is kóstolja, annál nincsen dinkább!

Válság...

Valamilyen tragikus oknál fogva, mostanság csupán befejezhetetlen versek fogannak meg kusza elmémben... a másik borzasztó dolog, hogy még a befejezetlen verseket sem közölhetem eme csodás oldalon, mivel olyan érzelgősek - magyarán: totál nyálasak -, hogy szerény véleményem szerint nem lehetek olyan kegyetlen, hogy ezzel kínzom az emberiséget! Csak hogy bebizonyítsam, igazat mondok, egy részletet beszúrok ide. De kötelességem tájékoztatni mindenkit, hogy csak saját felelősségre kockáztassátok meg az elolvasását!

"Jobban elveszem kék szemed mélyébe,
Mint a vaksötét és feketéjébe."

Tovább is akartam írni, de inkább nem járatom le magam még jobban ilyen nyomisággal. Helyette megpróbálok valami "értelmeset" kiötölni még a közeljövőben. Tudom, kiábrándító vagyok, de ez van... így kell szeretni... vagy ha más nem, elviselni... 

Kész küzdelem

Kész küzdelem...

A könyvtárba készültem, éppen,

De eszembe jutott, hogy miképpen...

Tehát hogy jutok be az elit helyre,

Hol beletúrhatok az ábécébe,

Magamra nyithatok egy jó nagy könyvet,

Hogyha rám dől tudást a fejembe tömhet.

Tehát hogy jutok be, ha nincsen kártyám,

Nem is állok eztán a könyvtár pártján,

Elmegyek inkább, sétálok egy nagyot,

És itt hagyok mindent, csapot és papot,

De akkor jön valaki és megbök engem,

No, ne érts félre, mert nem intim helyen,

A Józsi volt az, és csak azt közölte,

Hogy bejutott oda, és még sincs könyve,

De kártyája sincs, pedig odabent volt,

Bizonyítékként az orrom elé tolt

Egy nagy-nagy rakás..nem is tudom mit,

A lényeg az volt, hogy onnan származik!

Végül kiderült a bejutáshoz nem is kell kártya,

Ennélfogva a dalomnak nincs tovább tárgya!!!

Ennyi elviselhető rólam...:)

Most azt kéne tudni rólam, hogy körülbelül most tartok ott, hogy elgondolkoztam: "mi legyen belőlem?". Csak feltételezni tudom - és a mások érdekében: remélem -, hogy csak nekem megy ilyen gyérül a döntéshozatal. A mindennapokban egy toll, vagy egy csokoládé kiválasztása a boltban komoly problémaként lép fel az életemben - Rencsi és Lidi mesélni tudna...:) -, így nagyjából felvázoltam milyen megpróbáltatás számomra a jövőmre gondolni.

Eddigi álmom, az újságírás a jelek szerint kudarcba fulladt: mindenki szerint túltelített a "szakma". És feltételezem az én sajátos, környezetvédős, elítélő, világmegváltó gondolataim nem éppen a legkeresettebbek közé tartoznának.

...Ééés miután már úgyis gondolkodtam rajta, hogy a világot valamilyen módon sokkolnom kéne a művészetemmel, arra jutottam, hogy a versek mellett megdalosíthatóbb műveket fogok közre adni, hátha valaki megtiszteli egy alkotásomat egy csinos kis dallamsorral.

Ha ez a jövőben valaha - nem baj az sem, ha már nem élek - megvalósulna, előre is :

KÖSZÖNÖM...
Itt is lenne (a következő bejegyzés) az első ilyen másfajta, semmirőlseszóló torzszülött...
Kellemes szórakozást!
Kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg orvosát, s a józan eszét! ;)

(Bél)gáz van!

Nincs rosszabb, mint mikor fenyeget a rém,

Miután benned van 2 tál bableves, meg némi krém.

Jobb ha futásnak eredsz, lábaid ne kíméld,

Kitudja egyáltalában meddig tudod még!

Egy a biztos, jól jegyezd meg, hirdetném reklámban:

A szélgörccsel ne packázz, főleg társaságban!

Honnan tudod, mikor leszel áldozata a vésznek?

Nem tudhatod! Hát engedelmeskedj a józan észnek!

Kerüld a hajlást hajtűszerűen a föld tájékába,

De ha vész van már sem nyúlkál az ember az ágyékába!!!

Ha a durranás már vészesen közeleg, dolgod hagyjad,

Inkább fogd menekülőre, s lassan hordd el magad!

S ha váratlan egy galamb kicsusszanna netán, örülj neki,

Gondolj arra, hogy lehetett volna kézzel fogható kaki!!!