Nem tudom, hogy büszkeség, a régi "hagyományok" tisztelése, vagy a félelem nem engedi, hogy írjak 3 mondatot a fiúnak, aki tetszik nekem. Attól tartok, hogy az utóbbi... (Félelem!) Viszonylag bevállalósnak tartom magam, szeretem "megdönteni" a félelmeimet... de ezzel nem birkózom meg! Ugyan kit érdekel, hogy Ő is úgy viszonyul-e hozzám, ahogyan én hozzá!!! Azt hiszem inkább attól tartok, hogy sikerül megaláznom magam előtte. Én biztosan nem fogok "behódolni" senkinek! (Büszkeség!) Különben is, ősidők óta a férfiaknak kell nyitni a nő felé! ("Hagyományok"!)
Magyarul: úgy vagyok hülye ahogy vagyok... Kedves Én, csak gratulálni tudok!
