Valamilyen tragikus oknál fogva, mostanság csupán befejezhetetlen versek fogannak meg kusza elmémben... a másik borzasztó dolog, hogy még a befejezetlen verseket sem közölhetem eme csodás oldalon, mivel olyan érzelgősek - magyarán: totál nyálasak -, hogy szerény véleményem szerint nem lehetek olyan kegyetlen, hogy ezzel kínzom az emberiséget! Csak hogy bebizonyítsam, igazat mondok, egy részletet beszúrok ide. De kötelességem tájékoztatni mindenkit, hogy csak saját felelősségre kockáztassátok meg az elolvasását!
"Jobban elveszem kék szemed mélyébe,
Mint a vaksötét és feketéjébe."
Tovább is akartam írni, de inkább nem járatom le magam még jobban ilyen nyomisággal. Helyette megpróbálok valami "értelmeset" kiötölni még a közeljövőben. Tudom, kiábrándító vagyok, de ez van... így kell szeretni... vagy ha más nem, elviselni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése