Ha esik, vagy ha fúj a szél,
Ha beköszöntött kemény tél,
Ha melegen süt le a Nap,
S ha jó volna hűsölni fa alatt.
Hogyha csak sírni tudnék,
Ha a világ elől bújnék,
Ha a napi csokim nem ehetem,
Barátságod ott van nekem!
Na jó, tudom, hogy ez fullosan nyálasnak hat, de aki ismer, az tudhatja, hogy szegények megérdemlik, amiért ilyen jól elviseltek eddig - és csak remélem, hogy ezután is hasonlóan tesznek!
Tehát: Helgának, Encinek, Reninek.... mert tudom, hogy rájuk mindig számíthatok, és már az, hogy néha olvassák a verseimet nagy kiengesztelést érdemel! Köszönöm Nektek!
:)
U.i.: Valaki fordítsa le Encinek a kép szövegét, legyen szíves!
....mellesleg a kép is nyálas - a szövege mindenképpen -, de szeretem a lufikat!
:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése