Egy szép kicsi kavics ül az útnak szélén,
Hatalmas sziklának önmagát remélvén.
Nem hiszi ő, tudja: végtelen a súlya,
Bárki alátéved, azonnal kinyújtja!
Egy napon egy nagy kő sodródik melléje,
S kisebb lett a kis kő hatalmas mellénye.
Meghökkent egy percre, nagyokat pislogott,
Rájött: csak második, majd tovább villogott.
Ó igen, a kicsi kavicsról hallottunk, ami már-már túl cuki :).
VálaszTörlésHát igen... túl ilyen, túl olyan, de az enyém! :)
VálaszTörlésSokkal jobban örültem Nektek, mintha díjat nyertem volna :) Remélem még hallok Rólatok! :)
Én is remélem hogy hallunk Rólad :). Nem, igazából én inkább látni szeretnélek :P
VálaszTörlés