Péntek volt, 13-a... Te voltál! Te törted össze! Ketten álltunk ott, de Te voltál az. Te voltál, aki hagyta, hogy a kis tükör a folyosó dúrva, bordó csempéjével érintkezve, fájdalmasan száz meg száz darabra hulljon. Én csak álltam. Néztelek babonás riadtsággal. "Hét év szerelmi balszerencse!" - mondták. Te voltál, nem én, Te voltál az, aki engedte a kemény földre zuhanni a tükröt, s aztán hagytad millió összevágyó darabját szertehullani. Mégis engem ér az átok. Öt év múltán csak állok, csak állok... egyedül és némán. Csak várok. Hogy mire? Magam sem tudom. Bizonyára arra, amit az ember csak akkor ismer fel, ha már megtalálta. Amit Te már megtaláltál, oly sok embertársunkkal együtt. S én...
Hét év. Az hosszú idő egy ember életéből, különösen, ha az fiatalon készül meghalni...
Ha véletlenül magadról írtad, akkor nem akarj meghalni..egyébként nagyon jó! :)
VálaszTörlésnyugi, nem akarok... :) és köszönöm :)
VálaszTörlés