Lépni nehéz, fúj a szél,
Bárcsak lenne inkább tél.
Fáradt vagyok, s szétszórt,
Oly bonyolult m’ért volt!?
Most ősz van, elmúlt a nyár,
A fecske is elment már.
Fű helyett a parkban,
Levél szárad halkan.
Állandó a változás,
Benned, s bennem minden más.
Gyenge vagyok, érzem,
Gyűlöllek… és mégsem!
Tudom, utálnom kéne,
- A múlt eszembe véste,-
De nem megy, sajnálom,
Már a jövőt várom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése