2013. október 9., szerda

Őszi egyöntetűség

Fonnyadt falevél ring a méla ágon,
Ollót ragadok; sebtében levágom.
Nem hagyom szenvedni kétségek között -
Ingatja a szél elhullt társi fölött

Vagy jobb utolsónak lenni a (vil)ágon?
Nékem a magány nem valóra vállt álom...


Bejegyezte: dátum:

1 megjegyzés:

  1. theDreamer2014. október 23. 17:48

    Nagyon találó vers lett, minden komorsága ellenére szép! Szerintem minden ember egyetértene az utolsó sorral... Vagy nem(?)

    VálaszTörlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)