Talán furcsa, de néha szívesen lennék - bizonyos értelemben - "hülyébb". Olyan ember, aki kevésbé elővigyázatos. Aki ritkábban számol a következményekkel, aki spontánabb...
Úgy érzem, én inkább olyan ember vagyok, aki nem tud a pillanatnak élni. Csak, hogy példát hozzak: soha nem tudok felhőtlenül örülni egy ajándéknak - rögtön bűntudatom lesz, mert valaki költött rám. Ez talán apróság, de szörnyű, mikor az ember megkapja a világ leggyönyörűségesebb születésnapi ajándékát, és csak azért folytja vissza a sírást, hogy meg ne bántsa az ajándékozót.
Akármilyen szörnyen is hangzik, könnyebb az ember élete, ha képes saját magát szeretni a legjobban... szerencse, vagy nem... én sosem leszek ilyen...
