Borzasztó jövőkép

Mégis minek él az ember!?
Egyre csak rombol, s rombol.
Egyetlen dühöngő vihar sem
Ily pusztítóan tombol!
Mert míg a hurrikán, a monszun
Jő, s megy - közben mindent elönt.
Az ember - míg csak szíve
Dobban - nagyvilágot romba dönt.


Eme komoly gondolat
Mindenkiben ott matat.
Mégis mindenki csak legyint:
"Valaki környezetvédőt játszik megint!"
Ám hogyha majd az az idő eljő,
Mikor nem lesz biztos, hogy a Nap feljő,
Minden ajak imáktól lesz telt,
S majd az is fohászt szaval, imatáncot lejt,
Ki tudja, ki is az az "Isten",
S egészen biztos abban, hogy nincsen.
Mégis oly elkeserítő az élet,
Hogy minden "holnaptól" csak borzalmat remélhet.
Vesztenivalója nincs, s a halál is jutalom,
A jövőben tehát lesz ma hiányzó buzgalom!


Valójában fogalmam sincs minek írtam eme felesleges verset, már van hasonló egy halom, de olyan kiábrándító a világ, hogy most is legszívesebben elsírnám magam... lehetséges, hogy azért mert megőrjítenek ezek a keringőző muslincák a szobámban, amiket totál nem tudom honnan jöttek és miért, de azért a mai világban is vannak elkeserítő dolgok :/ Olykor nem ártana néha a jövőnkkel is törődni! Össze kéne szedni magunkat emberek! 3:/

I'm a ghost in the castle

Ééés íme: vagyok olyan nagylelkű - és egyben ostoba - hogy megosztom az angol gótikus témájú pályázatra benyújtott "díjnyertes" versemet, amit nemrég találtam meg :) Elképesztő hogy idegen nyelven is sikerült "verset" írnom... na jó, a sikerült kicsit erős kifejezés :/ De legalább megpróbáltam :)
Warning! - a nyelvtanom csapnivaló, de legalább a kiejtésem sem jobb, ebből következik -> érthetetlen, a rímek szörnyűek ... de hát mit lehet tenni!? Nem jobb, de legalább több, mint a semmi :) 

No, nem rizsálok tovább, aki nem akarja elolvasni, az úgyse fogja, aki meg eddig elakarta, azt remélem lebeszéltem róla :) 

Aki meg mégis megpróbálja, annak még jól jöhet: 104 ;)

I’m a ghost in the castle

I’ve got some experience from a castle

John, my friend and me - we were there a couple.

It was dark and frighening,
Wind was blowing and howling.

There were many-many ghosts in the building,
I spoke to them, but they couldn’t hear me.

John took my hand very quickly,
He’s soo shy, he couldn’d save me.

’Cause an evil vampire attacked me,
But who helped Edina? ... Nobody!

His mouth was soo bloody,
And his hair was very funny!

I didn’t want to be his dinner
But he was wearing nice trainers.

So I couldn’t run away
When he bit me I said „Hey!”

I’m a ghost rightnow too,
And I live int he castle to
Welcome you!

Kedvencről... :)

Napraforgó olyan virág,

Minek feje körbe-körbe jár.
Háromhatvanat lenyom minden nap,

Tuti mindig csúcs formában marad.

No comment ... :D

Ez tényleg kérdéses számomra...

Nátha ez, vagy allergia? Ez itt a kérdés...

Orrom fújni naphosszat nem túl jó érzés...

Jó volna tudni tehát, hogy mitől szenvedek,

Mert a zsebkendőkupac lassan betemet!

Szóval nem ártana, ha tudnám azt,

Mégis mi okozhatja a panaszt:

Udvari parlag, mogyorófavirág,

Vagy hogy nem hordok alsót, mert vág! 

Na jó... ezt azért túlzás így mondani,

De a kétségbeesés nem hagy nyugodni!

Csak szeretném tudni annak az okát,

Miért fújja szerény személyem nyáron az orrát.

Akire mindig számíthatok...

Ha esik, vagy ha fúj a szél,

Ha beköszöntött kemény tél,

Ha melegen süt le a Nap,

S ha jó volna hűsölni fa alatt.

Hogyha csak sírni tudnék,

Ha a világ elől bújnék,

Ha a napi csokim nem ehetem, 

Barátságod ott van nekem! 

Na jó, tudom, hogy ez fullosan nyálasnak hat, de aki ismer, az tudhatja, hogy szegények megérdemlik, amiért ilyen jól elviseltek eddig - és csak remélem, hogy ezután is hasonlóan tesznek! 

Tehát: Helgának, Encinek, Reninek.... mert tudom, hogy rájuk mindig számíthatok, és már az, hogy néha olvassák a verseimet nagy kiengesztelést érdemel! Köszönöm Nektek!

:)

U.i.: Valaki fordítsa le Encinek a kép szövegét, legyen szíves!

....mellesleg a kép is nyálas - a szövege mindenképpen -, de szeretem a lufikat!

:)

Kuka :)

Tök jó lehet kukának lenni...

Mindörökké csak falni, enni...

Csak tömi magába a sok szemetet,

Emészti, mit a sok ember belevetett.

Nincs az, mit ő meg ne enne,

Soha nincs teljesen megtelve!

...

Még "saaajnos" nem fejeztem be eme remekművemet, de remélem, hogy a vége nélkül is elég borzalmas, és Isten mentsen, hogy a színvonalam felett teljesítsek ezúttal! ;)

Bár tudnám mire "gondolnak" a hímek olykor...

A tudás a leghatalmasabb kincs,

Éppen, mert túl sok belőle nincs.

Piramisok, Bermudák, húsvétszigeteki fejek,

S sok más rejtély engem nem is érdekelnek!

Egy van csak, mi fantáziámmal játszik:

Oh, csak ismernék gondolatid közül bármit!

Mert, hogy boldog vagy-e s hogy szeretsz nekem többet ér,

Mint a földkerekségen minden megoldott rejtély!

Na igen, tudom, ez is nyálas, de micsináljak? Jelenleg ilyenekre vagyok csupán képes... 

Sööör...:oP

Oh, minő mennyei ital is a sör!

Nemcsak, ha szomjúság gyötör,

De akármikor kedvem lelem benne,

Hmm, ennél jobb hogy is lehetne!?

Bár nem édes, sőt keserű inkább,

Ki nem is kóstolja, annál nincsen dinkább!

Válság...

Valamilyen tragikus oknál fogva, mostanság csupán befejezhetetlen versek fogannak meg kusza elmémben... a másik borzasztó dolog, hogy még a befejezetlen verseket sem közölhetem eme csodás oldalon, mivel olyan érzelgősek - magyarán: totál nyálasak -, hogy szerény véleményem szerint nem lehetek olyan kegyetlen, hogy ezzel kínzom az emberiséget! Csak hogy bebizonyítsam, igazat mondok, egy részletet beszúrok ide. De kötelességem tájékoztatni mindenkit, hogy csak saját felelősségre kockáztassátok meg az elolvasását!

"Jobban elveszem kék szemed mélyébe,
Mint a vaksötét és feketéjébe."

Tovább is akartam írni, de inkább nem járatom le magam még jobban ilyen nyomisággal. Helyette megpróbálok valami "értelmeset" kiötölni még a közeljövőben. Tudom, kiábrándító vagyok, de ez van... így kell szeretni... vagy ha más nem, elviselni... 

Kész küzdelem

Kész küzdelem...

A könyvtárba készültem, éppen,

De eszembe jutott, hogy miképpen...

Tehát hogy jutok be az elit helyre,

Hol beletúrhatok az ábécébe,

Magamra nyithatok egy jó nagy könyvet,

Hogyha rám dől tudást a fejembe tömhet.

Tehát hogy jutok be, ha nincsen kártyám,

Nem is állok eztán a könyvtár pártján,

Elmegyek inkább, sétálok egy nagyot,

És itt hagyok mindent, csapot és papot,

De akkor jön valaki és megbök engem,

No, ne érts félre, mert nem intim helyen,

A Józsi volt az, és csak azt közölte,

Hogy bejutott oda, és még sincs könyve,

De kártyája sincs, pedig odabent volt,

Bizonyítékként az orrom elé tolt

Egy nagy-nagy rakás..nem is tudom mit,

A lényeg az volt, hogy onnan származik!

Végül kiderült a bejutáshoz nem is kell kártya,

Ennélfogva a dalomnak nincs tovább tárgya!!!

Ennyi elviselhető rólam...:)

Most azt kéne tudni rólam, hogy körülbelül most tartok ott, hogy elgondolkoztam: "mi legyen belőlem?". Csak feltételezni tudom - és a mások érdekében: remélem -, hogy csak nekem megy ilyen gyérül a döntéshozatal. A mindennapokban egy toll, vagy egy csokoládé kiválasztása a boltban komoly problémaként lép fel az életemben - Rencsi és Lidi mesélni tudna...:) -, így nagyjából felvázoltam milyen megpróbáltatás számomra a jövőmre gondolni.

Eddigi álmom, az újságírás a jelek szerint kudarcba fulladt: mindenki szerint túltelített a "szakma". És feltételezem az én sajátos, környezetvédős, elítélő, világmegváltó gondolataim nem éppen a legkeresettebbek közé tartoznának.

...Ééés miután már úgyis gondolkodtam rajta, hogy a világot valamilyen módon sokkolnom kéne a művészetemmel, arra jutottam, hogy a versek mellett megdalosíthatóbb műveket fogok közre adni, hátha valaki megtiszteli egy alkotásomat egy csinos kis dallamsorral.

Ha ez a jövőben valaha - nem baj az sem, ha már nem élek - megvalósulna, előre is :

KÖSZÖNÖM...
Itt is lenne (a következő bejegyzés) az első ilyen másfajta, semmirőlseszóló torzszülött...
Kellemes szórakozást!
Kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg orvosát, s a józan eszét! ;)

(Bél)gáz van!

Nincs rosszabb, mint mikor fenyeget a rém,

Miután benned van 2 tál bableves, meg némi krém.

Jobb ha futásnak eredsz, lábaid ne kíméld,

Kitudja egyáltalában meddig tudod még!

Egy a biztos, jól jegyezd meg, hirdetném reklámban:

A szélgörccsel ne packázz, főleg társaságban!

Honnan tudod, mikor leszel áldozata a vésznek?

Nem tudhatod! Hát engedelmeskedj a józan észnek!

Kerüld a hajlást hajtűszerűen a föld tájékába,

De ha vész van már sem nyúlkál az ember az ágyékába!!!

Ha a durranás már vészesen közeleg, dolgod hagyjad,

Inkább fogd menekülőre, s lassan hordd el magad!

S ha váratlan egy galamb kicsusszanna netán, örülj neki,

Gondolj arra, hogy lehetett volna kézzel fogható kaki!!!

Gelöri...:)

 Élet

 Világ

 Falu

 Univerzum

 Háború és Béke

Élet II

Tudom, nemkicsit amatőrök, de a lényeg az, hogy megtaláltam 

a saját kifejezési módomat...persze a versek mellett! :)

Akinek meg nem tetszik, az nézzen máshová!!! :P

Téli mese...

A levelek közt az arany nap sugári csillognak,

Fekszem a fa alatt, s ha szél fú, szemembe villognak.

A magasból egy termésgolyó a fejemen koppan,

Mintha csak apró varázscipő dühösen toppan.

Tán homlokomon egy tünde landolt szépen?

...Majd tágra nyitom szemem a téli éj feketéjében.

U.i.: Nincs semmi bajom, csak ma rossz kedvem volt...

...ehhez ilyen vers illett...
...ennyi...

Kellemes húsvéti ünnepeket!

Levél virít zöld ágon,

Szebb most, mint lesz majd nyáron.

Fészek csücsül fenn a fán,

Kis madárka lakja tán.

Nyuszi lapul a fűben,

Berezelt a nagy zűrben.

A róka jól megkergette,

Majdcsak meg nem ehette!

"Ki festene tojást akkor,

Ha te minden nyúllal jól lakol?!"

Kérdezte a vadász tőle,

Mielőtt puskájával seggbe lőtte.

A látszat csal...

"Mindenki magából indul ki." - tartja a mondás. Nos szeretném egyszer, s mindenkorra leszögezni, hogy ez jelen esetben rám nem igaz!!! Ugyanis - és most lehet, hogy kiábrándító leszek - például akár hihető, akár nem volt közöm még, ahhoz a ..khm.. tehát ahhoz a bizonyos...kutyaszaros piknikhez! No és persze még egy pár dolgot nem éltem át személyesen. Tehát - hacsak nem vagyok titkon egy orákulum, aki a saját jövőjét adja vissza "versekben", akkor - nem mindenhez fűződik személyes tapasztalat! 

Vágy

Kérlek, súgj a fülembe egy szót,

Mi nem jelenthet mást, csak jót.

Súgj egy szót, ami megnyugtat,

S a béke szigetére eljuttat!

Mindenemmel várom a jelt,

Mely minden kérdésemre felel.

Csak egy szó, mondd ki már!

Mit egy türelmetlen lány vár.

Akkor - testem-lelkem - tied leszek,

Bár ez az ötlet eszeveszett!

Ölelj át, végy karjaidba,

Szebbet nem képzeltem álmaimba.

Egy csókod a mennyekig emel,
Bántó szavad a pokol fenekére ver.

Vigyél az égbe, emelj a fénybe,

Szükségem van a tündéri lényre,

Ami bennem él, bennem mélyen,

Ha elveszítlek nekem végem!

Maradj velem, itt mellettem,

Nélküled elveszítem a fejem!

Mond hát, mond ki, s el nem feledlek,

Mond ki csak egyszer: „Szeretlek!”…

Némi önkritika

Az előző versről azt kell tudni ("Óda a szent állathoz - avagy a "férfi" dicsszava"), hogy láttam a neten egy olyan pályázati kiírás, amely szerint a mai szleng nyelven kell alkotni. Ott persze ilyenekre gondolt, hogy "dobok egy sms-t" meg hasonlóak, meg persze a magyarítások (szoftver, fészbuk), szóval nem igazán sikerült megfognom a lényeget - így utólag nézve. Ez inkább egy naiv kis p*csa panaszkodása a mai rendkívül selejtes férfi egyedekről.
Az egyetlen, ami tetszik ebben a versben, hogy teljesen pártatlan! Hiszen képet alkot a jelen kor lyukvadász pasijairól, miközben kifigurázza a kapcsolatmániás nőket.
Jól tudom, hogy kicsit furán jön ki, hogy az imént megírt saját versemről írok kritikát - kissé skizonak tűnhetek -, de miközben írok, nem tudok egyszerre a szavakra, a jelentésükre, és a háttérjelentésükre is figyelni! Ezért sokkal könnyebb utólag megfogalmazni róla a gondolataimat.
Ennyit erről! A pályázatra nem tudom, hogy elküldjem-e, mivel ez a vers annyira trágár és nyers, hogy nem szívesen mutatom meg senkinek - főként a fő mentoromnak :)!

Óda a szent állathoz – avagy a „férfi” dicsszava

Miért van az, hogy mindig csak várnom kell?!

Először is, amit figyelek az az a különös jel,

Amit figyelni kell, hogy tudjam bejövök-e neki,

A pasinak, aki remélem, a fogait rám feni.

Mert hát nem dobhatom csak úgy oda magam,

Az túlontúl közönséges, arra ráteszem a nyakam!

Azután ha már tutira rám van kattanva,

S tartottunk egy kétszemélyes bulit a paplanba,

Megint csak az jön, hogy én türelmetlen várok,

Mert férfiak! Csak a szexig nagy a pofátok!

Tartok tőle, hogy fel lettem ültetve,

Hol is élek!? S miért vagyok így bűntetve!?

De hát tudjuk, a nő mindig csak remél,

Hogy a pasi változik, s csak jobb jöhet ennél.

Naivnak érzem magam, az is vagyok talán,

Szerintem sosem leszek kint a facebook üzifalán.

A „kapcsolatban” címkéje sosem változik,

Az életemből – úgy tűnik – egy új férfi távozik.

Udvarlás szóban - gondolatban kommentálva

Szent ég, hogy én mennyire szeretlek!

- El, ha akarnálak sem felejtlek!

Kis szívemnek oly kedves vagy,

- Mint farmernak virágzáskor a fagy!

Édes mosolyod álmaimban látom,

- Rémálmomban, mi kell, mint púp a háton!

Ha nem látlak, máris hiányod érzem,

- Egy nyugodt perc, míg nem zavarod létem.

Szép szemid pillája lelkedet tükrözi,

- Tehát gülü lelked sűrű vérér övezi.

Jaj, ha nem lennél, ölelésed vágynám,

- Mi ha megszorít, arcom, mint a márvány.

Mosolyod felderít, akármi bú bánt,

- Röhejesebb fogsort még sosem láttam tán!

Kacajod csilingelő csengő dallama,

- Horrorfilmbe rémesebbet senki sem hallana!

Darázsderekad ölelésre való,

- Szebb van az egyednek, még akkor is, ha ló!

Bokád a kedvencem, olyan nőies fajta,

- Kecses, s lapos, mintha elefánt taposna rajta.

Randi, mint kényszerzubbony

Mily romantikus Veled heverni itt,
A parkban, hol itt-ott kutyaszar virít.
Karjaidban heverek csak lazán a füvön,
Békét színlelek, a bogarakat rosszul tűröm.
Lassan kezdek fázni, s valami mozog bugyimban,
Áhh, e idill plátói, mért maradjak "nyugiban"!?


Felpattanok, lelépek, kész, ennyi volt!!!
Ennyit nem ér pasi, ki plédet sem pakolt!

Szerény-vers

Miért van az, hogy szép vagyok,
okos és szerény
S eddig még senki nem 
szeretett belém!?
Főzni nem tudok, se mosni,
csak írni.
Kész főnyeremény vagyok,
csak győzzétek bírni!
Hajam félhosszú, göndör,
szemem barna,
Szégyellné magát sok szépségkirálynő,
ha engem látna!
Szeretek beszélni, nem
sokat, keveset,
Ha közbe nem szólsz,
éppen eleget!
Ruhám nincs sok - 
két szekrényre való - 
Már alig van mit felvennem,
fele tavalyra való!
Szeretem az állatokat,
a bogarakat nem,
Ha látok egyet sikítok - 
elájulok menten!
Jaj, Istenem, tudom most már,
miért nincsen pasim:
Sosem lesz oly tökéletes - 
mint Én vagyok - faszim!

Keserű szivárvány

Milyen csalfa, álságos dolog a szivárvány!
No nem úgy, midőn síri márvány,
Mely habár csak füstös, s fakó,
Mégis csak kézzel fogható.


A színes képződmény nem más, csak mese,
Reményed sincs elérni sose!
Elillan, akár a röpke nyári zápor,
Mit aszályban vágytál, s visszasírtad százszor.


Az egész nem más csak illúzió, mi nincs:
Mese, napfény, szivárvány tövébe kincs.
Elborzaszt a tudat, hogy vannak olyanok,
Kik hisznek mindebben, s nem tudattalanok.


De ez nem létezik, ez egy paradoxon!
Nem hiheti más csupán, ki él koxon!
Ez nem más, csak vízcsepp és fény!
Tehát se eleje, se vége: ez tény!


S hogy lehet boldog az, kit nemrég eső sújtott,
S most szivárványt néz, napfénytől hunyorog?
Hisz színár csak onnan jöhet,
Hol az emberek felett az ég nem nevet.

A kegyetlen időjárás változás örömére...

Csalóka tavasz

Kinézek az ablakon,

S csicsergő madarakat látok.

Való ez vagy álom?

Tán véget ért a téli átok?

Friss tavaszi levegővel

Tellig meg tüdőm tágja,

A nap sütése égeti

Arcom, mint vad máglya.

Zengő bogár zúg,

Röpköd körűlem,

Hol halkulva,

Hol erősebben hallja fülem.

Ezer, s ezer bimbó

Ékel mindenfelé,

Nincs, mi akadály

Volna virulások elé!

Fecske farka

Szúr szemet a dróton,

Ide-oda leng

Egész különleges módon.

De jaj a holnap

Fagyot hoz, kegyetlent.

Nem hagy épen

Bimbót egyetlent!

Mind a fecske elszáll,

Vissza se jön tán.

Egy-egy kóbor még

Didereghet a fán.

Jégvirág vár rám

A virágos rét helyett,

Fagyhalál, fagyos 

Táj mindemellett.

Vastag kesztyűt

Kérhetek most kölcsön,

Fagyott bogártetemek

Koppannak a földön.

Szekrényemben talált vers, mi majdhogy közreadásra sem érdemes...

Lennék halhatatlan, mint a levél,
Minek sok-sok sejtje végtelenig elél.
Fejlődik a fa ágának zsenge rügyiből,
Majd érve elhull, s érik belőle nemes föld.


Repülhetnék, akár csak a homok,
Mely szárnyal, mint csodaerejű porok.
A világot járnám szárnyak nélkül,
Majd megpihennék, tengerre akadnék végül.


Lehetnék gyors, úgy ahogy a fürge fény,
Mi átsuhan a sötét éj leplén.
Nyomot sem hagy, olyan nagyon siet,
Itt jártát észlelni is alig csöppet lehet.

A tanár úr remek előadásmódja sem teszi élvezetesebbé a lehetetlen időpontokban...

45 perc (végtelensége)...


Lehunyom szemeim,
S utána oly nehéz kinyitni.
Belepusztulok,
Ezt képtelenség kibírni.
Fáradt vagyok,
Már nem bírom sokáig,
Erős voltam,
Eddig erős, mindmáig...
Mért vagyok itt?
Mi keresni valóm erre?
Futnék, sietnék,
Rohannék én bármerre.
Vár a világ,
S én itt vagyok bezárva.
Bár szabadulnék,
Föl kell adnom mára.
Új holnap
Tán új erőt is kínál?
A remény  halvány
Szikrája égetőbb e kínnál.
Nincs menekvés.
Itt vesszek úgy érzem.
Hogy valaha
Szabadulnék, kétlem.


Mint molylepke,
Mely nem szabadul csapból,
Úgy vágyom én
El innen a törióráról....

Jajj, de messzinek látszik még a tavasz...:'(

Meleg kell nekem, érzem...


Nem tudom, ha vagyon hideg,
Miért leszek tiszta ideg.
Az tuti, jobb szeretem a meleget,
De télen ki tesz kényemnek eleget?


Tán meg kéne fagynom, vagy mi?
Ezt nem fogom annyiban hagyni!
Vagy tán dideregjek utcahosszat?
Inkább kitalálok valami jobbat.


Érezhetnék én mindig forróságot,
Akkor nem zavarna a havas ág ott.
Én bikiniben, mások bundában járnak,
Akármerre nézek, csak tátott szájak.


Az emberek sálat nyakukra tekernek,
Győzném a meleget! Naptejet kenhetek.
Bundás sapka a fejeken figyel,
Nekem inkább napszemüveg kell!


Jaaj, bárcsak igaz volna,
Igen nagy örömet okozna.
Nem búsulnék a havas táj felett,
Vígan napoznék egy hókupac mellett.

Elmondhatatlan, s örökös hála annak, aki nőnek teremtett ;)

Hála s köszönet…

Nőnek lenni hihetetlen nehéz sokszor,

Ám létem nem cserélném még olykor

Sem, ha sokkalta volna könnyedebb

Az életemben egy férfiúi főszerep.

Gyakorta van bajom – pontosan havonta –

Nem úgy, hogy egy úr panaszkodik naponta.

Szenvedek, s ennek néha hangot is adok,

Talán ennyit érdemlek: panaszkodhatok.

Bezzeg, ha férfiba bú csak a nátha,

Az ágyat nyomja, mondván: hátha

Halálos kór gyötri, sőt kétség nincs!

Csak hímmé ne válljak, Uram ints! 

Mohó Lotyó

Ezt a csodálatos Remekművet egyik kedves társammal közösen alkottuk meg - "szinkronírtunk". Kettőnk gondolatait különszeparáltam - Lidcsi zöld, Edi ilyen furi mályva - , így jól elkülönülnek idiótábbnál idiótább soraink.

Előzmények: Mohó Jojó a pindúr-pandúrok főgonosza (majom, aki akváriumban tartja a buksiján az agyát). Pálfordulás révén új életet kezd... hamarosan az is kiderül hogyan.

Lotyó Jojó

Azelőtt a pindúr-pandúrokkal játszott,

Most meg már a bánya mélyén ás ott,

Ahol sötét van és hideg, „fázik a lábam!”

Szólt a lotyó, neccharisnyájában.

Utálta a sorsát, gyűlölte a nyamvadt,

Szánalmas életét, rühellte a poshadt,

Sárguló víz ízét. Bánja amit tett,

De most már késő. A testpiacé lett.

Túlsminkelt spiné lett a mi Jojónk,

Bőre koszos, mint a szennyezett folyónk.

Öreg már, haja hullik, foga romlik,

De ha nem dicsérek, összeomlik.

A gonoszból érzékeny konzumhölgy lett,

Ám belseje romlott, erkölcsöt nem vett.

Bár lelke fáj, égeti a bánat, szíve reped már,

Szomorúan, pénzért veti leányi ágyát.

Ha jobban érdekel, fizess be egy körre,

Mert teste szép, ajka édes mint a körte.

Ha érdekel, mit gondolok – bár nem jellemző:

Maradj otthon feleségednél, te mocskos önző.

Lotyó Jojó! Neked sem jó ez így!

Fényed megkopik, utána mi vár: kín.

Mért jó, ha oly sokszor meghúzatod magad?

Pénzed nő, de belőled könny fakad.

Hagyj fel ezzel, legyél pincérnő,

Aki becsületes, és valódi nő!