Lennék halhatatlan, mint a levél,
Minek sok-sok sejtje végtelenig elél.
Fejlődik a fa ágának zsenge rügyiből,
Majd érve elhull, s érik belőle nemes föld.
Repülhetnék, akár csak a homok,
Mely szárnyal, mint csodaerejű porok.
A világot járnám szárnyak nélkül,
Majd megpihennék, tengerre akadnék végül.
Lehetnék gyors, úgy ahogy a fürge fény,
Mi átsuhan a sötét éj leplén.
Nyomot sem hagy, olyan nagyon siet,
Itt jártát észlelni is alig csöppet lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése