Hála s köszönet…
Nőnek lenni hihetetlen nehéz sokszor,
Ám létem nem cserélném még olykor
Sem, ha sokkalta volna könnyedebb
Az életemben egy férfiúi főszerep.
Gyakorta van bajom – pontosan havonta –
Nem úgy, hogy egy úr panaszkodik naponta.
Szenvedek, s ennek néha hangot is adok,
Talán ennyit érdemlek: panaszkodhatok.
Bezzeg, ha férfiba bú csak a nátha,
Az ágyat nyomja, mondván: hátha
Halálos kór gyötri, sőt kétség nincs!
Csak hímmé ne válljak, Uram ints!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése