2011. április 10., vasárnap

Udvarlás szóban - gondolatban kommentálva

Szent ég, hogy én mennyire szeretlek!
- El, ha akarnálak sem felejtlek!
Kis szívemnek oly kedves vagy,
- Mint farmernak virágzáskor a fagy!
Édes mosolyod álmaimban látom,
- Rémálmomban, mi kell, mint púp a háton!
Ha nem látlak, máris hiányod érzem,
- Egy nyugodt perc, míg nem zavarod létem.
Szép szemid pillája lelkedet tükrözi,
- Tehát gülü lelked sűrű vérér övezi.
Jaj, ha nem lennél, ölelésed vágynám,
- Mi ha megszorít, arcom, mint a márvány.
Mosolyod felderít, akármi bú bánt,
- Röhejesebb fogsort még sosem láttam tán!
Kacajod csilingelő csengő dallama,
- Horrorfilmbe rémesebbet senki sem hallana!
Darázsderekad ölelésre való,
- Szebb van az egyednek, még akkor is, ha ló!
Bokád a kedvencem, olyan nőies fajta,
- Kecses, s lapos, mintha elefánt taposna rajta.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése