Az előző versről azt kell tudni ("Óda a szent állathoz - avagy a "férfi" dicsszava"), hogy láttam a neten egy olyan pályázati kiírás, amely szerint a mai szleng nyelven kell alkotni. Ott persze ilyenekre gondolt, hogy "dobok egy sms-t" meg hasonlóak, meg persze a magyarítások (szoftver, fészbuk), szóval nem igazán sikerült megfognom a lényeget - így utólag nézve. Ez inkább egy naiv kis p*csa panaszkodása a mai rendkívül selejtes férfi egyedekről.
Az egyetlen, ami tetszik ebben a versben, hogy teljesen pártatlan! Hiszen képet alkot a jelen kor lyukvadász pasijairól, miközben kifigurázza a kapcsolatmániás nőket.
Jól tudom, hogy kicsit furán jön ki, hogy az imént megírt saját versemről írok kritikát - kissé skizonak tűnhetek -, de miközben írok, nem tudok egyszerre a szavakra, a jelentésükre, és a háttérjelentésükre is figyelni! Ezért sokkal könnyebb utólag megfogalmazni róla a gondolataimat.
Ennyit erről! A pályázatra nem tudom, hogy elküldjem-e, mivel ez a vers annyira trágár és nyers, hogy nem szívesen mutatom meg senkinek - főként a fő mentoromnak :)!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése