Miért van az, hogy mindig csak várnom kell?!
Először is, amit figyelek az az a különös jel,
Amit figyelni kell, hogy tudjam bejövök-e neki,
A pasinak, aki remélem, a fogait rám feni.
Mert hát nem dobhatom csak úgy oda magam,
Az túlontúl közönséges, arra ráteszem a nyakam!
Azután ha már tutira rám van kattanva,
S tartottunk egy kétszemélyes bulit a paplanba,
Megint csak az jön, hogy én türelmetlen várok,
Mert férfiak! Csak a szexig nagy a pofátok!
Tartok tőle, hogy fel lettem ültetve,
Hol is élek!? S miért vagyok így bűntetve!?
De hát tudjuk, a nő mindig csak remél,
Hogy a pasi változik, s csak jobb jöhet ennél.
Naivnak érzem magam, az is vagyok talán,
Szerintem sosem leszek kint a facebook üzifalán.
A „kapcsolatban” címkéje sosem változik,
Az életemből – úgy tűnik – egy új férfi távozik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése