Ezt a csodálatos Remekművet egyik kedves társammal közösen alkottuk meg - "szinkronírtunk". Kettőnk gondolatait különszeparáltam - Lidcsi zöld, Edi ilyen furi mályva - , így jól elkülönülnek idiótábbnál idiótább soraink.
Előzmények: Mohó Jojó a pindúr-pandúrok főgonosza (majom, aki akváriumban tartja a buksiján az agyát). Pálfordulás révén új életet kezd... hamarosan az is kiderül hogyan.
Lotyó Jojó
Azelőtt a pindúr-pandúrokkal játszott,
Most meg már a bánya mélyén ás ott,
Ahol sötét van és hideg, „fázik a lábam!”
Szólt a lotyó, neccharisnyájában.
Utálta a sorsát, gyűlölte a nyamvadt,
Szánalmas életét, rühellte a poshadt,
Sárguló víz ízét. Bánja amit tett,
De most már késő. A testpiacé lett.
Túlsminkelt spiné lett a mi Jojónk,
Bőre koszos, mint a szennyezett folyónk.
Öreg már, haja hullik, foga romlik,
De ha nem dicsérek, összeomlik.
A gonoszból érzékeny konzumhölgy lett,
Ám belseje romlott, erkölcsöt nem vett.
Bár lelke fáj, égeti a bánat, szíve reped már,
Szomorúan, pénzért veti leányi ágyát.
Ha jobban érdekel, fizess be egy körre,
Mert teste szép, ajka édes mint a körte.
Ha érdekel, mit gondolok – bár nem jellemző:
Maradj otthon feleségednél, te mocskos önző.
Lotyó Jojó! Neked sem jó ez így!
Fényed megkopik, utána mi vár: kín.
Mért jó, ha oly sokszor meghúzatod magad?
Pénzed nő, de belőled könny fakad.
Hagyj fel ezzel, legyél pincérnő,
Aki becsületes, és valódi nő!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése