Tükör

Péntek volt, 13-a... Te voltál! Te törted össze! Ketten álltunk ott, de Te voltál az. Te voltál, aki hagyta, hogy a kis tükör a folyosó dúrva, bordó csempéjével érintkezve, fájdalmasan száz meg száz darabra hulljon. Én csak álltam. Néztelek babonás riadtsággal. "Hét év szerelmi balszerencse!" - mondták. Te voltál, nem én, Te voltál az, aki engedte a kemény földre zuhanni a tükröt, s aztán hagytad millió összevágyó darabját szertehullani. Mégis engem ér az átok. Öt év múltán csak állok, csak állok... egyedül és némán. Csak várok. Hogy mire? Magam sem tudom. Bizonyára arra, amit az ember csak akkor ismer fel, ha már megtalálta. Amit Te már megtaláltál, oly sok embertársunkkal együtt. S én...

Hét év. Az hosszú idő egy ember életéből, különösen, ha az fiatalon készül meghalni...

Bepillantást engedek kusza gondolataimba...

(Figyelem! Csak saját felelősségre olvasandó! A következő sorok súlyosan kiakaszthatják az embert; súlyosan sokkoló, iszonythatoó, elborrrzasztoó problémák következnek! Mit nekem ózonlyuk,... mikor ilyen gondokkal kell megküzdenem!?)

Nem tudom, hogy büszkeség, a régi "hagyományok" tisztelése, vagy a félelem nem engedi, hogy írjak 3 mondatot a fiúnak, aki tetszik nekem. Attól tartok, hogy az utóbbi... (Félelem!) Viszonylag bevállalósnak tartom magam, szeretem "megdönteni" a félelmeimet... de ezzel nem birkózom meg! Ugyan kit érdekel, hogy Ő is úgy viszonyul-e hozzám, ahogyan én hozzá!!! Azt hiszem inkább attól tartok, hogy sikerül megaláznom magam előtte. Én biztosan nem fogok "behódolni" senkinek! (Büszkeség!) Különben is, ősidők óta a férfiaknak kell nyitni a nő felé! ("Hagyományok"!)

Magyarul: úgy vagyok hülye ahogy vagyok... Kedves Én, csak gratulálni tudok!

Szeretnék önző lenni...

Néha annyival könnyebb lenne az élet, ha gondolkodás nélkül hülyét csinálhatnék magamból! Sajnos soha nem leszek olyan laza, mint szeretném. Soha nem tudom kiiktatni a "vajon ennek mi lesz a következménye" című programot az agyamból. Sajnos - bármennyire is szeretném  - képtelen vagyok figyelmen kívül hagyni néhány ember véleményét.
Talán furcsa, de néha szívesen lennék - bizonyos értelemben - "hülyébb". Olyan ember, aki kevésbé elővigyázatos. Aki ritkábban számol a következményekkel, aki spontánabb...
Úgy érzem, én inkább olyan ember vagyok, aki nem tud a pillanatnak élni. Csak, hogy példát hozzak: soha nem tudok felhőtlenül örülni egy ajándéknak - rögtön bűntudatom lesz, mert valaki költött rám. Ez talán apróság, de szörnyű, mikor az ember megkapja a világ leggyönyörűségesebb születésnapi ajándékát, és csak azért folytja vissza a sírást, hogy meg ne bántsa az ajándékozót.
Akármilyen szörnyen is hangzik, könnyebb az ember élete, ha képes saját magát szeretni a legjobban... szerencse, vagy nem... én sosem leszek ilyen...

Warning!

Figyelem emberek: egy sor nyafogás következik!

Sajnálom, de egyszerűen nem bírom feldolgozni, hogy miért van az, hogy ha egy férfit nem tartok vonzónak, szabályosan "elllbűvölő" vagyok vele... és folyton bénázok azok előtt, akik - csak, hogy nagyképűen fogalmazzak - szóba jöhetnek. Miért van az, hogy egyesek előtt képtelen vagyok átugrani nagyjából 50-60 centi magas ... akármit, mások meg az első találkozás után, mikor egy vadorzó hangya megtámad pofátlanul, bunkón képesek elhívni valahová. Egyedül az a gondolat nyugtat, hogy ez - eddigi tapasztalataim alapján - másokkal is előfordul. Node mégis! 

...

Oké, benne van a pakliban, hogy mindenki előtt bénázok és égetem magam, de csak néhány ember előtt való lejáratás érint meg jobban. Ez a része tiszta is! De a többit nem bírom felfogni...

...

Kezdem úgy érezni magam, mint egy az óceánon elveszett kis hajó, aki megmentésre vár, de képtelen értelmes jeleket kibocsátani, vagy fogadni. 

Nos, ennyi lett volna - gyengébbek kedvéért a rendkívül béna hajós hasonlatig. Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy nem folyton ez - az ostobaság - jár mindig az eszemben, csupán évente kb. 3szor, amikor a hormonjaimnak sikerül magam ellen hangolniuk. És most is kezd már múlni, ezt például onnan tudom, hogy most inkább az jár a fejemben, hogy meg kéne nézni a Skyfall című új James Bond filmet. Linkelem is az új Adele James Bond számot... wow... én nagyon szeretem. :) Jó szórakozást....

Gotye - Somebody that I used to know

Tudom, már szinte elcsépelt, hiszen mindenki ismeri, de ezt puszta önzésből tettem ki! Ugyanis nagyon szeretem, és ezáltal szeretném megörökíteni -, megjelölni -, hogy egy darabig el se felejtsem meghallgatni! Legszívesebben addig hallgatnám, míg meg nem "nemszeretem", de a jelen állása szerint ez most úgyis lehetetlennek tűnik! :P 

(Sőt, azt kell, hogy mondjam, hogy ebből talán még azokat a szörnyű "lediszkósított" változatokat is szívesen hallgatnám... a hangsúly a "talán"-on van!)

Tengerkék-meseég

Ezennel ünnepélyesen megosztok egy, a kicsi szívemhez közel álló versikét. Régebben írtam, és fogalmam sincs, hogy közzé lett-é már tétetve.... az az egy biztos, hogy most közzé lesz!

Tengerkék-meseég

Itt-ott kéklik az ég még,

Felhők közt ő most a vendég,

Fodrozódik széle, habja,

Vastag felhők forgatagja.

Tűnik-bújik a nagy kékség,

Rövidül a végtelenség,

Szűkül kis világa tága,

Zsúfolódik kék határa. 

Népiségesség

Jaj hát ezt itt ilyen kis magányosan ugyan, de muszáj volt megosztanom, mert annyira tetszik, hogy csak na...! Még facebook-on is bár bosszankodtam, hogy olyan szutyok idővonal lett, mégis kicsit örültem is, mert ezt állítottam be "borítóképnek". :) Ez valamelyest kárpótol, de azért: kkk-grrrr -.- Nem szeressük az idővonalat!

U.i.: LE VAN VÉDVE! Ugyan csak blöfföltem, de azért tessék komolyan venni, hogy amiket ide kirakok, az az ismerőseim - rajongóim, csodálóim, fanatikus megszállottjaim :D - kedvéért, és persze elsősorban a saját visszafogott feltűnési viszketegségem miatt van! Ez tehát nem jogosít fel senkit arra, hogy saját neve alatt kiadja, bemutassa remekműveimet, vagy terjessze akármiylenmódon anélkül, hogy lépten-nyomon emlegetné becses alkotóját, azaz Engem! Na ugye, hogy ugye! Most aztán mindenkiben megállt az ütő egy pillanatra! Há-há... de így jár, akinek nem tiszta a lelkiismerete! ;)
No pussz :)

Ilyen... dolgok :)

Most versek helyett képekkel szolgálhatok. Nem marad el az sem végleg, de jelenleg arra van szükségem, hogy ne kelljen gondolkodnom... a rajzolás erre a célra pontosan meg is felel :) Kellemes nyarat mindenkinek! pusz :)

 Aki nem tud angolul, és van olyan szemtelen, hogy nem ismerte fel
a kis híján "non-figuratív" föstményem, annak innen üzenem, hogy:
"Táncos"

 Majd a következőekben is látszani fog, hogy mostanában
ez a forma nálam a favorit ;)

 Igen... ez is "olyan" :)

Oh, ez? Nos ez semmi... vagyis, ilyen lesz életem első és utolsó
tetoválása :) A dolog még "fűző-fázisban" van, azaz még meg
kell győznöm a szüleimet -> tulajdonképpen bele kell törődniük :P

Klaviel

http://klaviel.blogspot.com/

Aranyos blog aranyos lánytól :)

Persze kétségeim vannak, hogy jól le tudom-e írni, de a képen az írásom úgyis olvashatatlan... ha-haaa!

Juj de száretám :)

Nos igen... Elmebeteg klip, furi szám, de imádom :)

5 perces képek :)

A nevükből is adódóan - "5 perces képek" - 7 perc kell a megfestésükhöz! Csupán próbáltam felfedezni a rajzolóprogramot... Nem mondhatnám, hogy jók lettek, de tudván, hogy vannak olyan kifacsart ízlésű emberek, akiknek egy egyszínűre befestett vászon érték, közre adom "munkáim" :) Ne:

 Ez egyáltalán nem érdemleges, csak azért raktam ki, hogy megmutassam, hogy először ilyen turhát kell csinálni, aztán utána "ráfesteni" fehérrel, és a kiradírozások nyomai lesznek a vonalak ;)

 A radírozós variációs turha

A fentiek közül - főleg, hogy ezalatt már nincs is több kép - ez a kedvencem :)
Tudom, hogy nem igazán jó, de azért... tök jó volt csinálni :)

Ennyi lenne most.... ennyi sokk egy alkalomra azt hiszem elég is! 

Zene

Nos először csak "elment" ez a szám, de aztán miután orrba-szájba nyomatták a rádióban, kénytelen voltam megszeretni :) Szerintem egy hallgatást megér, aki szerint nem, az - nyilván - ne hallgassa :)

Klimt

"Remek" hírem van! Megtaláltam a kedvenc festőmet! Még soha nem történt velem ilyen! Oké, rendben, nyilván a "kedvenc" szó, arra utal, hogy az egyetlen, első számú legjobb, tehát alapjába véve kizárt, hogy már megtörtént. De mással kapcsolatban sem... Nincs kedvenc filmem, kedvenc íróm, kedvenc... mittudomén, focicsapatom - mert "alkalmirajongó" vagyok, betegesen a vesztes félnek szurkolok -, ...nincs semmiből kedvencem! De most végre van egy kedvenc festőm: Gustav Klimt! Kicsit utánaolvastam, és most a tolmácsolásomban, akit érdekel megtudhatja róla a legfontosabb információkat. Tehát: osztrák származású, 19-20. századi, szecessziós művész. Úgy érzem elég ennyit tudni egy "kedvenc festőről". :)
Néhány képe, hogy mások is rájöjjenek, hogy szeretik:

Hát igen, sajátos, erotikus "árnyalattal" bírnak a képei, de engem páratlanul megragadott a technikája, ábrázolási módja! Többet nem is beszélek róla, egyszerűen csak tetszik! :)

Tapasztalatszerzés :/

Egyszerűen elképesztő, hogy mennyire félre bírom ismerni az embereket, vagy félreérteni a "jeleket"! Vagy ha ez esetleg nem így lenne, léteznek olyan - számomra - irigylésre méltó emberek, akik bárkire való tekintet nélkül bírják jólérezni magukat... Nem tudom melyik a rosszabb, de akár melyik is a valós, eszméletlen hülyének érzem magam, és teljesen biztos vagyok abban, hogy az is vagyok! Talán sohasem voltam még ilyen mérges magamra... ezt megérdemeltem, és többet nem hagyom, hogy előforduljon!

"Neked" pedig: sajnálom, igazad volt; remélem, nem haragszol; és az, hogy bekövetkezik-e, amitől féltél, csak rajtad múlik! Részemről nem változott semmi :)

Vitorlábos

Tegnap eszembe jutott, hogy már igencsak rég nem raktam fel semmit, és különben is mindenképpen csinálni akartam valamit. Csakhogy későnfekvés (tekintsünk el attól, hogy a hajnali 1 már inkább koránnak számít) + koránkelés, nem túl jó párosítás, és a totális komás állapot mindig a legrosszabbat hozza ki belőlem (természetesen minden téren). Ennek fényében nem jutott eszembe más, mint ... hát amit végülis lerajzoltam. Tudom.. tudom... mellesleg az elképzelés jobb volt mint a megvalósítás, de hát most ez van :)

Csak úgy...

Nem tudom, hogy konkrétan érdekel-e valakit, mert aki kíváncsi volt rá, annak válaszoltam is rá azonnal szóban. Ám ezúttal, ezúton hajlandó vagyok mindenkit tájékoztatni, arról, hogy miért "Melarin", illetve miért "Go fly a kite..." ;)
Ééés most kiélvezem az utolsó másodperceket, amíg még bárkit is egy kicsit furdal a kíváncsiság.... Na jó, elkezdem :)
Nos, a "Melarin" név Tatjana Larin után jött - gyengébbek kedvéért: Anyegin. Akkoriban kezdtem blogolni, mikor a suliban az Anyegint vettük. Mindenki el volt ájulva Tatjana jellemétől; milyen erényes, büszke, stb. ... nagyjából én voltam az egyetlen, aki szembe mert szállni "vele"... De mire jó a büszkeség, ha utána lehet, hogy egy életen át bánni fogja, és boldogtalanabb lesz, mint valaha!? No persze nem azt mondom, hogy én nem úgy cselekedtem volna, mint ő, mert még az is lehet, de könyörgök! Mintha annak a nőnek az lenne az életcélja, hogy boldogtalan legyen... Erről ennyit :)
"Go fly a kite..." pedig - bizonyára még az angolul tanuló diákok közül is kevesen tudják, hogy - azt jelenti nemes egyszerűséggel.... dobpergés... ééés "Menj a francba..." :) ... vagy valami hasonlót, de a lényeget visszaadja a nyersfordításom! ;)

Még egyszer mindenkinek Kellemes húsvéti ünnepeket, lányoknak sok locsolót, stb... :)

Kellemes húsvéti ünnepeket!

Kis nyuszifül kutyusom :)

Új képecske a "Ázikó"-khoz :)

"Ázikó" sorozat i-hihiii :)

Hát eddig ezek lennének a "Ázikó-sorozat" elemei :) Oké, jólvan! Tudom, annyira nem jók, de nekem bejön ez a házas-téma ... ennyi... most erre vagyok rákattanva, és sietek vissza "alkotni"... :)

 "Sometimes we can't feel the difference between
the hell and the heaven..."

 Házikókák

Házikókák a'la natur :)

Ábránd

Ennek a versnek 2, azaz kettő darab befejezést írtam, mert a hétvégén lapozgattam a József Attila kötetet, és abban láttam, hogy ilyet lehet!!! :)
Nekem a lila jobban tetszik, de persze nyilván a többségnek egyik sem szimpatikus... hát ez van! :) 

Te felkelsz, s én veled kelek.

Rögtön a fürdőbe megyek.

Közben felöltözöl, lazán,

Én ráérek; később talán!

A reggeli a szokásos:

Nekem még mindig nem mákos!

Falatozom diós nasim,

Azt kívánja reggel hasim.

Túl vagyok az öltözésen,

Talán ezúttal nem késem.

Már rég kész vagy, ajtóban állsz,

Míg az óra felet üt, vársz.

Elkészültem, de még várok:

Az utolsó simítások.

Kulcs, telefon, s a pénztárca

Is rákerül a listánkra.

A legszebb pillanat végül,

Mikor a világ megszépül,

Mert átkarolsz és megcsókolsz

És páratlanul szépet szólsz:

„Szeretlek…” és elmosolyodsz,

Tudod, szeretem, ha vigyorogsz.

De a reggelem szürke, színtelen,

Mivel hogy ezt a férfit még nem ismerem.

„Szeretlek…” és elmosolyodsz,

Tudod, szeretem, ha vigyorogsz.

De ennek már régen vége,

Látod? most kimondtam végre.

Nem is voltunk együtt soha,

E kép csak a sors fintora:

Boldog lettem volna veled,

De nincs mit ember itt tehet.

Ez van... :/

Lépni nehéz, fúj a szél,

Bárcsak lenne inkább tél.

Fáradt vagyok, s szétszórt,

Oly bonyolult m’ért volt!?

Most ősz van, elmúlt a nyár,

A fecske is elment már.

Fű helyett a parkban,

Levél szárad halkan.

Állandó a változás,

Benned, s bennem minden más.

Gyenge vagyok, érzem,

Gyűlöllek… és mégsem!

Tudom, utálnom kéne,

- A múlt eszembe véste,-

De nem megy, sajnálom,

Már a jövőt várom.

Statisztika

Eddig úgy voltam vele, hogy ha volt valami, feljöttem, begépeltem, és ennyi. De nemrég észrevettem, hogy létezik blogspoton egy bizonyos "statisztika" menüpont. Itt tudom megnézni, hogy hányan látogatják a blogom. Valószínűleg csekélyke hiúságomról árulkodik, de örültem, hogy nagyobb számot láttam, mint először remélni mertem. :)

Miután kicsivel több időt töltöttem a statisztikával, felfigyeltem arra, hogy még azt is meg tudom nézni - azon kívül, hogy pontosan a nap folyamán mikor és hányan néztek felém - éppen melyik országból, vagy melyik weboldalról tántorodtak irányomba. Mi több, meg tudom mondani, hogy milyen böngészőt használja a jóember, és hogy milyen az operációs rendszere. Ezáltal remekül körbe tudom határolni, hogy ha van mondjuk 3 látogatóm egy nap, abból mennyi vagyok én. :)

De most komolyan, vajon ennek mi az értelme? Én is úgy gondoltam.... semmi.

Válság ... ismét... még mindig :D

Szituáció: próbálok rímeket találni....

"Van egy kutyám, Nyuszifül,
... .... Olyan színű mint a föld!"
Jah, ez nem is rímelt o.o'

Áncike erre: Hát,... ez tényleg válság!
Köszönöm Áncike :)

Lófarok - még befejezetlen

A lovaknak nagy a farka,
Főleg annak, amely tarka!
Hosszú, vastag, lóg szabadon,
Nincsen párja itt, sem vadon.
Ide csapja, oda vágja,
De vajon mire használja?

Rossz cica!

Konyhakövön ül a macska,
Csak nem az újságot olvassa!
Elfekszik ott, néz nagyokat,
Nem lát mást csak csillagokat.
Körülötte cserép hever;
Váza fejének nagy teher!
Így jár az a komisz kedvenc,
Kinek mancsa asztalon, fenn.

Gagyi tudom, de most ez van :)

Gelöri 2.0 :)

Az újabb sokkoló képeim, amiknek semmi értelmük. Ezek is hasonlóan jól sikerültek az előzőkhöz, de legalább ..... nincs legalább.... bebizonyítottam, hogy fejlődésképtelen a rajz"tehetségem", ami megállt az óvodás színvonalon. Én legalább jól érzem magam :) ... mégha másoknak szenvedést is okozok ezekkel a "csodás mesterművekkel".

 Biga-csiga Dóri szüli-névnapjára

 Napocska és egyebek

 Napraforgóknak indultak...

(A fehér szivecske nem véletlen, de úgysem írom le miaz! :) )

 Szitakötők

Cserepes napraforgó, ami egy fatörzsből nőtt ki kaspóstúl....

elforgatva akár asztalon is lehet, de az kevésbé értelmes megoldás!

Kő-sztori

Egy szép kicsi kavics ül az útnak szélén,
Hatalmas sziklának önmagát remélvén.
Nem hiszi ő, tudja: végtelen a súlya,
Bárki alátéved, azonnal kinyújtja!
Egy napon egy nagy kő sodródik melléje,
S kisebb lett a kis kő hatalmas mellénye.
Meghökkent egy percre, nagyokat pislogott,
Rájött: csak második, majd tovább villogott.

Talált vers... régről :)

Szar az idő (cím: Áncike)

Nincs sok bogyó már a fákon,

Jég húzódik minden ágon.

Mint madár, melyet kalitka zár,

Úgy jégfal megett zöld levél áll.

Őszi pocsolya nem toccsan,

Megfagyott, már nem loccsan.

Sikamlósan csúszik, s rajta

Taknyol kinek nincs bakancsa.

De nincsen hó sem, nincs biza!

Csak sár tapad a csizmákra.

Az egyedüli, mi csak fehér

A köd, mely ha szél nincs betér.

Nem számít ha rossz az idő,

A szél, a sár, a mocskos cipő!

Mert nemsokára karácsony:

Hóval fúva - úgy várom. :)

Hát igen, ez nem mai csirke... Még jópár hónappal ezelőttről származik eme remek - nek nem mondható - mű. Fogyasszátok egészséggel! ;)

Áncike rögtönzött elemzése a versről:
Edina életének egy szakaszát fedezhetjük fel e költeményben, mely egy visszatérő esemény volt: minden egyes évben a téli hónapokban bukkant fel. Sajnos a költemény eredeti példányát nem áll módunkban terjeszteni, mert nyomdafestéket nem tűrő szavakkal jellemezte a versben kifejezett érzéseit ( szar, gagyi, gáz, nyomesz, fos, béna, fooos, ...).
Az első versszakban egy tájleírást fedezhetünk fel, melyben a madárral azonosul. A téli hónapokban, vagy tán egy csalódott időszakában úgy érezte magát, mint egy elfogott madár: "madár melyet kalitka zár". A jégfal, mint egy választó tér jelenik meg, mely mögött a "zöld levél", mint remény tűnik fel, de nem lehet elérni. De ez csak egy feltételezés, mert egy ember is megjelenhetett a gondolatsorban.
A második versszak a harmadik versszaknak az ellentétét mondja. A második versszakban csúszik a föld, jégbe borult minden, az utána lévő versszakban pedig a sárban tocsognak az emberek. A költő vágyik a hóesésre, arra, hogy a hóban fetrengjen, és arra, hogy a kedves, aranyos, jó barátnője őt megdobálja sok-sok hógolyóval ->na persze... de ez a barátnő tudja jól, hogy annak súlyos következménye lenne! :P
Az utolsó versszakban pedig teljesen elárulta magát. Már nem vágyik teljesen a hóra, lemondott minden kedves természeti hatásról. Ezek után ezekben a bizonyos hónapokat már csak a karácsony teheti szebbé, elviselhetővé. :)

Hát ezek volnának a versírós még magam előtt is rejtett gondolataim, amit csak Áncike tudhat :)