Vallomás
Tudom, illetlen csak így, levélben közölni,
De mit tegyek, ha félek szemeidbe révedni!?
Ha csupán meglátlak, mozdulni sem bírok,
Hát ne csodálkozz, ha így egyszerűen csak írok!
Hangod hallatára, szívem kezd gyorsan dobogni,
S ha közelítesz, örülnék, ha tudnék motyogni!
Elmennék, hogy ne kínozz, de túlontúl késő:
Lábaim összeakadnak, utolsó lépésem az első!
Mondd kérlek, mit tegyek, hogy ne fájjon tovább!?
Lehetséges, most követem el a legnagyobb hibát,
Mert ha te nem tudod, legalább neked nem fáj!
Őrlődöm, hát tudd: az egész tényleg nagyon bánt!
Legyen, hát kibököm, nem kínozlak Téged tovább,
A helyzet az, hogy a géped nem fúrta a falamat át!
Sőt a helyzet az, hogy nagyon is beletört a vége,
Igy a fal sem lyukas, s a fúród is nyugodjon békébe!
Ez nyomta a lelkemet már jó néhány hónapja,
S ím, eljött büszke vallomásom csodálatos napja.
Máris könnyebbült nehéz lelkem eme sötét titokkal,
Őszintén remélem Te is túlteszed magad rajt gyorsan!
2010.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése