Óda a pihenéshez
Minő kegy, hogy fejem rajtad pihentethetem!
Forró ölelésed mindig vágyom kedvesem.
Nélküled nem telhet el egyetlen napom,
Testem-lelkem néked által adom.
Oly sokszor van, hogy terólad ábrándozom!
Az, hogy néha keveset látlak egyetlen gondom.
Ha tehetném, el nem hagynálak én soha,
De a sors mily kegyetlen, mostoha!
Szeretlek én, ne felejtsd, ne felejtsd ezt soha!
Tudom, te vársz majd rám, vársz nyugovóra.
Édes Párnám, drága Dunyhám, Ágyacskám,
Tiveletek éjjel-nappal kibírnám!
2010.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése