Jajj, de messzinek látszik még a tavasz...:'(

Meleg kell nekem, érzem...


Nem tudom, ha vagyon hideg,
Miért leszek tiszta ideg.
Az tuti, jobb szeretem a meleget,
De télen ki tesz kényemnek eleget?


Tán meg kéne fagynom, vagy mi?
Ezt nem fogom annyiban hagyni!
Vagy tán dideregjek utcahosszat?
Inkább kitalálok valami jobbat.


Érezhetnék én mindig forróságot,
Akkor nem zavarna a havas ág ott.
Én bikiniben, mások bundában járnak,
Akármerre nézek, csak tátott szájak.


Az emberek sálat nyakukra tekernek,
Győzném a meleget! Naptejet kenhetek.
Bundás sapka a fejeken figyel,
Nekem inkább napszemüveg kell!


Jaaj, bárcsak igaz volna,
Igen nagy örömet okozna.
Nem búsulnék a havas táj felett,
Vígan napoznék egy hókupac mellett.

Elmondhatatlan, s örökös hála annak, aki nőnek teremtett ;)

Hála s köszönet…

Nőnek lenni hihetetlen nehéz sokszor,

Ám létem nem cserélném még olykor

Sem, ha sokkalta volna könnyedebb

Az életemben egy férfiúi főszerep.

Gyakorta van bajom – pontosan havonta –

Nem úgy, hogy egy úr panaszkodik naponta.

Szenvedek, s ennek néha hangot is adok,

Talán ennyit érdemlek: panaszkodhatok.

Bezzeg, ha férfiba bú csak a nátha,

Az ágyat nyomja, mondván: hátha

Halálos kór gyötri, sőt kétség nincs!

Csak hímmé ne válljak, Uram ints! 

Mohó Lotyó

Ezt a csodálatos Remekművet egyik kedves társammal közösen alkottuk meg - "szinkronírtunk". Kettőnk gondolatait különszeparáltam - Lidcsi zöld, Edi ilyen furi mályva - , így jól elkülönülnek idiótábbnál idiótább soraink.

Előzmények: Mohó Jojó a pindúr-pandúrok főgonosza (majom, aki akváriumban tartja a buksiján az agyát). Pálfordulás révén új életet kezd... hamarosan az is kiderül hogyan.

Lotyó Jojó

Azelőtt a pindúr-pandúrokkal játszott,

Most meg már a bánya mélyén ás ott,

Ahol sötét van és hideg, „fázik a lábam!”

Szólt a lotyó, neccharisnyájában.

Utálta a sorsát, gyűlölte a nyamvadt,

Szánalmas életét, rühellte a poshadt,

Sárguló víz ízét. Bánja amit tett,

De most már késő. A testpiacé lett.

Túlsminkelt spiné lett a mi Jojónk,

Bőre koszos, mint a szennyezett folyónk.

Öreg már, haja hullik, foga romlik,

De ha nem dicsérek, összeomlik.

A gonoszból érzékeny konzumhölgy lett,

Ám belseje romlott, erkölcsöt nem vett.

Bár lelke fáj, égeti a bánat, szíve reped már,

Szomorúan, pénzért veti leányi ágyát.

Ha jobban érdekel, fizess be egy körre,

Mert teste szép, ajka édes mint a körte.

Ha érdekel, mit gondolok – bár nem jellemző:

Maradj otthon feleségednél, te mocskos önző.

Lotyó Jojó! Neked sem jó ez így!

Fényed megkopik, utána mi vár: kín.

Mért jó, ha oly sokszor meghúzatod magad?

Pénzed nő, de belőled könny fakad.

Hagyj fel ezzel, legyél pincérnő,

Aki becsületes, és valódi nő!

Andrásnak megboldogult lábfájására..

Kérlek bocsáss meg...


Azt, hogy sípcsonton rúgtalak, úgy bánom!
Bár ha jobban belegondolok, nem sajnálom.
Nem volt szép dolog, be kell vallani,
Ismerd el: bocsánatomat öröm hallani!
Különben meg nem is én tehetek róla!
Nem is értem miért zeng eme óda...
Kérjen bocsánatot ki melletted ült padon,
Ha bajod van, ereszd galambod vadon!
Még kalácsot is kaptál te éntőlem,
Maradjunk fasírtban felőlem!
Ha még haragszol nyelvem öltöm,
Szádat nem sütimmel töltöm.
Kapsz egy pofont kis öreg,
Na jó, már írtam eleget!

Ha nem esett volna le a tantusz: BETEG vagyok...:(

A szörny bennem

Oh, te gonosz dög, te szívtelen némber,

Gyakran küzdök ellened tűzzel-vízzel.

Nincs annál rosszabb, ha bennem lakozol,

A „drága” időd hát ne énrám tékozold!

Azt se bánom, ha soha már nem talállak,

Mert nem titok, tégedet nagyon utállak.

Nem csupán nekem rossz, ha velem vagy,

Mások érdekében is könyörgök, hagyj!

Jajj, te sátán miközben mindenem tüzel,

Úgy érzem, az Isten hidege visz el.

Olykor úgy érzem, halálomon vagyok,

Nem azért, mert a fájdalmaim nagyok,

Csupán az „bánt”, levegőt nem kapok!

Elviselhetetlen ez a szenvedés, elég volt!

Nem bírom, bár csak inkább lennék holt!

Na jó, talán túloztam egy nagyon kicsit,

De ez a rosszullét úgy kimerít…

Beveszek C vitamint, egy halmot,

Legyűröm a náthát, mire kettők alszok!

Az éhezés emlékére..RIP

Bármárotthonlennék…

Ájj-ajj, de korog a gyomrom!

Lassacskán túllépek a ponton,

Miszerint kielégít a puszta gondolat,

Hogy finom pirítós ropog fogaim alatt.

Ha a pocakom beszélni tudna,

Bizony serényen panaszkodna.

Hisz gondolata sült hús körül forog,

De beszélni nem tud, csak korog.

ezt igazán én sem értem...:)

Secíme-seértelme

Gyakran kérdezik, mi a foglalkozásom?

S én ezt mindig előszeretettel magyarázom:

Gombokat kezelek, s bonyolult masinát.

Majd hosszú percekig csak nézek értetlen,

Mikor egyetemi diplomám áll érdekfeszületben,

Mi ugyan nincs, de ha lenne se volna!

Azért én büszkén, reklámszerűen felelek:

„Ha szabót, varrónőt, gombot keresnek,

Kérésüknek szívesen teszek eleget!

Hirtelenjében a pillanatnyi vágyaimról...

Óda a pihenéshez

Minő kegy, hogy fejem rajtad pihentethetem!

Forró ölelésed mindig vágyom kedvesem.

Nélküled nem telhet el egyetlen napom,

Testem-lelkem néked által adom.

Oly sokszor van, hogy terólad ábrándozom!

Az, hogy néha keveset látlak egyetlen gondom.

Ha tehetném, el nem hagynálak én soha,

De a sors mily kegyetlen, mostoha!

Szeretlek én, ne felejtsd, ne felejtsd ezt soha!

Tudom, te vársz majd rám, vársz nyugovóra.

Édes Párnám, drága Dunyhám, Ágyacskám,

Tiveletek éjjel-nappal kibírnám!

2010.

Folytatása következik...:)

A hang ereje

Hogy mi nekem a zene? Megnyugvás.

Mint másnak a szerelem, drog mi más…

Egy erő, mely kézzel foghatatlan,

Tündérvarázs, mi a szemnek láthatatlan.

Mégis, mire lenne jó!? Ne kérdezz butákat!

Szükség van rá, mint juhászra a nyájnak.

Egy-egy rossz napon jön, s elsöpör

Minden gondolatot, mely kínoz, gyötör.

Mire jó még? Több, mint puszta hangok sora:

A vidámság tündeasszonyának virágostora!

Lecsap, ha búsan magamba roskadok,

Ezret suhant, s mit rám hint boldogságporok.

2010.

Furcsa, tudom...

Bizony! Meglehetősen furcsa, hogy egy ideig nem írok, majd hirtelen 2-3 verset teremtek elő seperc alatt... hát igen...mi ez, ha nem a tehetségem megcsillogtatása!? 

Viccet félre téve, mielőtt közzéteszek egy verset, legalább 20x átgondolom, átolvasom - a sors keze, hogy még így is néha rám köszön 1-2 hiba. Gondosan legépelem őket, elmentem, s mikor már eleget érlődtek kis laptopom "versek" nevezetű mappájában feltöltöm őket ide, hogy a halvány reményt éltessem magamban, miszerint van, aki olvas, és lesz, akire pozitív hatással leszek rímesített gondolataimmal.

Fejlesztés alatt...:)

Hablaty-mama

Mióta várom már azt,

Hogy elmondhassam Teneked,

Ne izgulj! – mert ennek

Nem kerítek nagy feneket!

Csupán néhány mondat

Mit közölni szeretnék,

Isten őrizz, hogy a

Drága időd kárba vesszék!

Ott tartottam, hogy…

Hol is, kedveském?

Vénségemre a szenilitás

Lett a gyengém!

Hogy szalad az idő!

Igaz-e, hát látod!?

Egy szó mint száz,

A közepébe vágok!

Jer be, jó Julkóm,

Papád kíván szólni.

Az se túl beszédes,

De hogy tud locsogni!?

Percekig csak mondja,

Mikor mit hablatyol!?

Érti azt a kánya!

Majd jól nyakon vágom!

2010.

némi önérzettel...

Mily nehéz is költővé lenni…

Ej, ej nincsen könnyű dolgom énnekem,

Mert a jó vers nem csak úgy a fán terem!

A rímeléssel nincs is baj, feltalálom magam,

De a szótagszámmal gebasz van, tagadhatatlan!

No meg a jó sorok mostanra már mind elkeltek,

Hogy jön ahhoz Vitéz, Petőfi, hogy keresztbe tegyen!?

2010.

íme egy vers a bizonytalanságról...

Te dög

Miért lehetetlen őszintének lenni,

S inkább szótlan a szemembe hazudni!?

Mondanál nemet, vagy igenelnél,

Tisztább dolog még az is ennél!

Nem fáj ez, csak bánt engemet:

Nem tisztelsz, hogy közöld velem ezt.

Miért oly nehéz egyeneset szólni,

Ugyanazt mondani, mint gondolni?

Maradj magadnak, a vonat elment!

Nem háborgatod ugyan az én lelkem!

2010.

Hipermarket

Hipermarket

Ott, hol az utak összefutnak,
Az emberek új cuccokat elpakolnak.

Fémkocsikat hoznak-visznek,

Mi csak kosarat viszünk ingnek.

Míg végig megyünk a sorokon,
Találkozunk olyannal, ki rokon.

Váltunk egy-két mondatot,
De eszembe jut, nincs otthon spenót!!!

Szaladok a mirelitre…
Ám inkább visszatérek az ingre.

Aztán mégse vettem egyiket se,
…Végül pólóba mentem a meccsre!

Jah…a kosarat meg elhoztam,
„Véletlen volt!” – a biztonsági őrnek
mondhattam!

2007.

A hajléktalan dala

A hajléktalan dala

Fenn a hold az égen,
Én aludnék régen,
De leültem egy padra,
Azt lepisált egy macska.

Mielőtt durmoltam,
Ódalamra fordultam,
Betakartam testemet:
így védtem’ a hideget.

Mikor aztán reggel lett,
Összeraktam plédemet.
Cuccomat én felkaptam,
S a TESCO-ba indultam.

Ott vettem egy pizzát,
No meg némi piát,
Vittem vissza TESCO-s kocsit,
S ebből jött egy kis profit!

Leiszom a bánatom,
A csukámat felkapom,
Leülök egy másik padra,
…Ahol nem pisál rám a macska!

2007.

Vallomás

Vallomás

Tudom, illetlen csak így, levélben közölni,

De mit tegyek, ha félek szemeidbe révedni!?

Ha csupán meglátlak, mozdulni sem bírok,

Hát ne csodálkozz, ha így egyszerűen csak írok!

Hangod hallatára, szívem kezd gyorsan dobogni,

S ha közelítesz, örülnék, ha tudnék motyogni!

Elmennék, hogy ne kínozz, de túlontúl késő:

Lábaim összeakadnak, utolsó lépésem az első!

Mondd kérlek, mit tegyek, hogy ne fájjon tovább!?

Lehetséges, most követem el a legnagyobb hibát,

Mert ha te nem tudod, legalább neked nem fáj!

Őrlődöm, hát tudd: az egész tényleg nagyon bánt!

Legyen, hát kibököm, nem kínozlak Téged tovább,

A helyzet az, hogy a géped nem fúrta a falamat át!

Sőt a helyzet az, hogy nagyon is beletört a vége,

Igy a fal sem lyukas, s a fúród is nyugodjon békébe!

Ez nyomta a lelkemet már jó néhány hónapja,

S ím, eljött büszke vallomásom csodálatos napja.

Máris könnyebbült nehéz lelkem eme sötét titokkal,

Őszintén remélem Te is túlteszed magad rajt gyorsan!

2010.

Meg is van!

Mint ahogyan a címben is utaltam rá, megvan! Mégpedig nem más, mint az,hogy miről is fogom koptatni az ujjaimat, azaz a szerény kis blogom témája. 
Aki ismer, az előtt nem titok, hogy bennem egy művész lélek van elveszve (bizonyos emberek szerint nyomtalanul). A zenén, rajzoláson kívül az irodalmi tevékenységek is meglehetősen érdekelnek, és igencsak szeretek verselni... hát bizony ez meglepő dolog, főként, hogy vagyok olyan elfogult magammal, hogy szerény véleményem szerint nem is csinálom olyan borzalmasan, sőt..talán egészen jól! Tudom, tudom, nagyképűen hangzik, de tessék elolvasni őket, és csak utána szidni!...Akinek tetszik, tetszik, akinek nem, az ne kerüljön a szemem elé! :)

Régi idők

Úgy határoztam, hogy mivel egy új esztendő vette kezdetét ideje nekem is egy teljesen új blogot kezdenem. Nem tagadom, az is közre játszott, hogy a régi, kissé elhanyagolt oldalam jelszavát elfelejtettem, de sokkal izgalmasabban hangzik az, hogy tiszta lappal indulok. Ugyan még halvány sejtelmem sincs arról egész pontosan mikről fogok beszámolni, de azt garantálni tudom, hogy nem lesz túlzottan unalmas... sőt megígérhetem, hogy megpróbálom minél izgalmasabbá tenni ezt a dolgot... hogy ne csak én élvezzem, hanem mind a ..mennyi is!?... kereken "0" olvasóm! 

Végezetül annyit:

Kellemes szórakozást!