Klaviel

http://klaviel.blogspot.com/

Aranyos blog aranyos lánytól :)

Persze kétségeim vannak, hogy jól le tudom-e írni, de a képen az írásom úgyis olvashatatlan... ha-haaa!

Juj de száretám :)

Nos igen... Elmebeteg klip, furi szám, de imádom :)

5 perces képek :)

A nevükből is adódóan - "5 perces képek" - 7 perc kell a megfestésükhöz! Csupán próbáltam felfedezni a rajzolóprogramot... Nem mondhatnám, hogy jók lettek, de tudván, hogy vannak olyan kifacsart ízlésű emberek, akiknek egy egyszínűre befestett vászon érték, közre adom "munkáim" :) Ne:

 Ez egyáltalán nem érdemleges, csak azért raktam ki, hogy megmutassam, hogy először ilyen turhát kell csinálni, aztán utána "ráfesteni" fehérrel, és a kiradírozások nyomai lesznek a vonalak ;)

 A radírozós variációs turha

A fentiek közül - főleg, hogy ezalatt már nincs is több kép - ez a kedvencem :)
Tudom, hogy nem igazán jó, de azért... tök jó volt csinálni :)

Ennyi lenne most.... ennyi sokk egy alkalomra azt hiszem elég is! 

Zene

Nos először csak "elment" ez a szám, de aztán miután orrba-szájba nyomatták a rádióban, kénytelen voltam megszeretni :) Szerintem egy hallgatást megér, aki szerint nem, az - nyilván - ne hallgassa :)

Klimt

"Remek" hírem van! Megtaláltam a kedvenc festőmet! Még soha nem történt velem ilyen! Oké, rendben, nyilván a "kedvenc" szó, arra utal, hogy az egyetlen, első számú legjobb, tehát alapjába véve kizárt, hogy már megtörtént. De mással kapcsolatban sem... Nincs kedvenc filmem, kedvenc íróm, kedvenc... mittudomén, focicsapatom - mert "alkalmirajongó" vagyok, betegesen a vesztes félnek szurkolok -, ...nincs semmiből kedvencem! De most végre van egy kedvenc festőm: Gustav Klimt! Kicsit utánaolvastam, és most a tolmácsolásomban, akit érdekel megtudhatja róla a legfontosabb információkat. Tehát: osztrák származású, 19-20. századi, szecessziós művész. Úgy érzem elég ennyit tudni egy "kedvenc festőről". :)
Néhány képe, hogy mások is rájöjjenek, hogy szeretik:

Hát igen, sajátos, erotikus "árnyalattal" bírnak a képei, de engem páratlanul megragadott a technikája, ábrázolási módja! Többet nem is beszélek róla, egyszerűen csak tetszik! :)

Tapasztalatszerzés :/

Egyszerűen elképesztő, hogy mennyire félre bírom ismerni az embereket, vagy félreérteni a "jeleket"! Vagy ha ez esetleg nem így lenne, léteznek olyan - számomra - irigylésre méltó emberek, akik bárkire való tekintet nélkül bírják jólérezni magukat... Nem tudom melyik a rosszabb, de akár melyik is a valós, eszméletlen hülyének érzem magam, és teljesen biztos vagyok abban, hogy az is vagyok! Talán sohasem voltam még ilyen mérges magamra... ezt megérdemeltem, és többet nem hagyom, hogy előforduljon!

"Neked" pedig: sajnálom, igazad volt; remélem, nem haragszol; és az, hogy bekövetkezik-e, amitől féltél, csak rajtad múlik! Részemről nem változott semmi :)

Vitorlábos

Tegnap eszembe jutott, hogy már igencsak rég nem raktam fel semmit, és különben is mindenképpen csinálni akartam valamit. Csakhogy későnfekvés (tekintsünk el attól, hogy a hajnali 1 már inkább koránnak számít) + koránkelés, nem túl jó párosítás, és a totális komás állapot mindig a legrosszabbat hozza ki belőlem (természetesen minden téren). Ennek fényében nem jutott eszembe más, mint ... hát amit végülis lerajzoltam. Tudom.. tudom... mellesleg az elképzelés jobb volt mint a megvalósítás, de hát most ez van :)

Csak úgy...

Nem tudom, hogy konkrétan érdekel-e valakit, mert aki kíváncsi volt rá, annak válaszoltam is rá azonnal szóban. Ám ezúttal, ezúton hajlandó vagyok mindenkit tájékoztatni, arról, hogy miért "Melarin", illetve miért "Go fly a kite..." ;)
Ééés most kiélvezem az utolsó másodperceket, amíg még bárkit is egy kicsit furdal a kíváncsiság.... Na jó, elkezdem :)
Nos, a "Melarin" név Tatjana Larin után jött - gyengébbek kedvéért: Anyegin. Akkoriban kezdtem blogolni, mikor a suliban az Anyegint vettük. Mindenki el volt ájulva Tatjana jellemétől; milyen erényes, büszke, stb. ... nagyjából én voltam az egyetlen, aki szembe mert szállni "vele"... De mire jó a büszkeség, ha utána lehet, hogy egy életen át bánni fogja, és boldogtalanabb lesz, mint valaha!? No persze nem azt mondom, hogy én nem úgy cselekedtem volna, mint ő, mert még az is lehet, de könyörgök! Mintha annak a nőnek az lenne az életcélja, hogy boldogtalan legyen... Erről ennyit :)
"Go fly a kite..." pedig - bizonyára még az angolul tanuló diákok közül is kevesen tudják, hogy - azt jelenti nemes egyszerűséggel.... dobpergés... ééés "Menj a francba..." :) ... vagy valami hasonlót, de a lényeget visszaadja a nyersfordításom! ;)

Még egyszer mindenkinek Kellemes húsvéti ünnepeket, lányoknak sok locsolót, stb... :)

Kellemes húsvéti ünnepeket!

Kis nyuszifül kutyusom :)

Új képecske a "Ázikó"-khoz :)

"Ázikó" sorozat i-hihiii :)

Hát eddig ezek lennének a "Ázikó-sorozat" elemei :) Oké, jólvan! Tudom, annyira nem jók, de nekem bejön ez a házas-téma ... ennyi... most erre vagyok rákattanva, és sietek vissza "alkotni"... :)

 "Sometimes we can't feel the difference between
the hell and the heaven..."

 Házikókák

Házikókák a'la natur :)

Ábránd

Ennek a versnek 2, azaz kettő darab befejezést írtam, mert a hétvégén lapozgattam a József Attila kötetet, és abban láttam, hogy ilyet lehet!!! :)
Nekem a lila jobban tetszik, de persze nyilván a többségnek egyik sem szimpatikus... hát ez van! :) 

Te felkelsz, s én veled kelek.

Rögtön a fürdőbe megyek.

Közben felöltözöl, lazán,

Én ráérek; később talán!

A reggeli a szokásos:

Nekem még mindig nem mákos!

Falatozom diós nasim,

Azt kívánja reggel hasim.

Túl vagyok az öltözésen,

Talán ezúttal nem késem.

Már rég kész vagy, ajtóban állsz,

Míg az óra felet üt, vársz.

Elkészültem, de még várok:

Az utolsó simítások.

Kulcs, telefon, s a pénztárca

Is rákerül a listánkra.

A legszebb pillanat végül,

Mikor a világ megszépül,

Mert átkarolsz és megcsókolsz

És páratlanul szépet szólsz:

„Szeretlek…” és elmosolyodsz,

Tudod, szeretem, ha vigyorogsz.

De a reggelem szürke, színtelen,

Mivel hogy ezt a férfit még nem ismerem.

„Szeretlek…” és elmosolyodsz,

Tudod, szeretem, ha vigyorogsz.

De ennek már régen vége,

Látod? most kimondtam végre.

Nem is voltunk együtt soha,

E kép csak a sors fintora:

Boldog lettem volna veled,

De nincs mit ember itt tehet.

Ez van... :/

Lépni nehéz, fúj a szél,

Bárcsak lenne inkább tél.

Fáradt vagyok, s szétszórt,

Oly bonyolult m’ért volt!?

Most ősz van, elmúlt a nyár,

A fecske is elment már.

Fű helyett a parkban,

Levél szárad halkan.

Állandó a változás,

Benned, s bennem minden más.

Gyenge vagyok, érzem,

Gyűlöllek… és mégsem!

Tudom, utálnom kéne,

- A múlt eszembe véste,-

De nem megy, sajnálom,

Már a jövőt várom.

Statisztika

Eddig úgy voltam vele, hogy ha volt valami, feljöttem, begépeltem, és ennyi. De nemrég észrevettem, hogy létezik blogspoton egy bizonyos "statisztika" menüpont. Itt tudom megnézni, hogy hányan látogatják a blogom. Valószínűleg csekélyke hiúságomról árulkodik, de örültem, hogy nagyobb számot láttam, mint először remélni mertem. :)

Miután kicsivel több időt töltöttem a statisztikával, felfigyeltem arra, hogy még azt is meg tudom nézni - azon kívül, hogy pontosan a nap folyamán mikor és hányan néztek felém - éppen melyik országból, vagy melyik weboldalról tántorodtak irányomba. Mi több, meg tudom mondani, hogy milyen böngészőt használja a jóember, és hogy milyen az operációs rendszere. Ezáltal remekül körbe tudom határolni, hogy ha van mondjuk 3 látogatóm egy nap, abból mennyi vagyok én. :)

De most komolyan, vajon ennek mi az értelme? Én is úgy gondoltam.... semmi.