Kellemes húsvéti ünnepeket!

Levél virít zöld ágon,

Szebb most, mint lesz majd nyáron.

Fészek csücsül fenn a fán,

Kis madárka lakja tán.

Nyuszi lapul a fűben,

Berezelt a nagy zűrben.

A róka jól megkergette,

Majdcsak meg nem ehette!

"Ki festene tojást akkor,

Ha te minden nyúllal jól lakol?!"

Kérdezte a vadász tőle,

Mielőtt puskájával seggbe lőtte.

A látszat csal...

"Mindenki magából indul ki." - tartja a mondás. Nos szeretném egyszer, s mindenkorra leszögezni, hogy ez jelen esetben rám nem igaz!!! Ugyanis - és most lehet, hogy kiábrándító leszek - például akár hihető, akár nem volt közöm még, ahhoz a ..khm.. tehát ahhoz a bizonyos...kutyaszaros piknikhez! No és persze még egy pár dolgot nem éltem át személyesen. Tehát - hacsak nem vagyok titkon egy orákulum, aki a saját jövőjét adja vissza "versekben", akkor - nem mindenhez fűződik személyes tapasztalat! 

Vágy

Kérlek, súgj a fülembe egy szót,

Mi nem jelenthet mást, csak jót.

Súgj egy szót, ami megnyugtat,

S a béke szigetére eljuttat!

Mindenemmel várom a jelt,

Mely minden kérdésemre felel.

Csak egy szó, mondd ki már!

Mit egy türelmetlen lány vár.

Akkor - testem-lelkem - tied leszek,

Bár ez az ötlet eszeveszett!

Ölelj át, végy karjaidba,

Szebbet nem képzeltem álmaimba.

Egy csókod a mennyekig emel,
Bántó szavad a pokol fenekére ver.

Vigyél az égbe, emelj a fénybe,

Szükségem van a tündéri lényre,

Ami bennem él, bennem mélyen,

Ha elveszítlek nekem végem!

Maradj velem, itt mellettem,

Nélküled elveszítem a fejem!

Mond hát, mond ki, s el nem feledlek,

Mond ki csak egyszer: „Szeretlek!”…

Némi önkritika

Az előző versről azt kell tudni ("Óda a szent állathoz - avagy a "férfi" dicsszava"), hogy láttam a neten egy olyan pályázati kiírás, amely szerint a mai szleng nyelven kell alkotni. Ott persze ilyenekre gondolt, hogy "dobok egy sms-t" meg hasonlóak, meg persze a magyarítások (szoftver, fészbuk), szóval nem igazán sikerült megfognom a lényeget - így utólag nézve. Ez inkább egy naiv kis p*csa panaszkodása a mai rendkívül selejtes férfi egyedekről.
Az egyetlen, ami tetszik ebben a versben, hogy teljesen pártatlan! Hiszen képet alkot a jelen kor lyukvadász pasijairól, miközben kifigurázza a kapcsolatmániás nőket.
Jól tudom, hogy kicsit furán jön ki, hogy az imént megírt saját versemről írok kritikát - kissé skizonak tűnhetek -, de miközben írok, nem tudok egyszerre a szavakra, a jelentésükre, és a háttérjelentésükre is figyelni! Ezért sokkal könnyebb utólag megfogalmazni róla a gondolataimat.
Ennyit erről! A pályázatra nem tudom, hogy elküldjem-e, mivel ez a vers annyira trágár és nyers, hogy nem szívesen mutatom meg senkinek - főként a fő mentoromnak :)!

Óda a szent állathoz – avagy a „férfi” dicsszava

Miért van az, hogy mindig csak várnom kell?!

Először is, amit figyelek az az a különös jel,

Amit figyelni kell, hogy tudjam bejövök-e neki,

A pasinak, aki remélem, a fogait rám feni.

Mert hát nem dobhatom csak úgy oda magam,

Az túlontúl közönséges, arra ráteszem a nyakam!

Azután ha már tutira rám van kattanva,

S tartottunk egy kétszemélyes bulit a paplanba,

Megint csak az jön, hogy én türelmetlen várok,

Mert férfiak! Csak a szexig nagy a pofátok!

Tartok tőle, hogy fel lettem ültetve,

Hol is élek!? S miért vagyok így bűntetve!?

De hát tudjuk, a nő mindig csak remél,

Hogy a pasi változik, s csak jobb jöhet ennél.

Naivnak érzem magam, az is vagyok talán,

Szerintem sosem leszek kint a facebook üzifalán.

A „kapcsolatban” címkéje sosem változik,

Az életemből – úgy tűnik – egy új férfi távozik.

Udvarlás szóban - gondolatban kommentálva

Szent ég, hogy én mennyire szeretlek!

- El, ha akarnálak sem felejtlek!

Kis szívemnek oly kedves vagy,

- Mint farmernak virágzáskor a fagy!

Édes mosolyod álmaimban látom,

- Rémálmomban, mi kell, mint púp a háton!

Ha nem látlak, máris hiányod érzem,

- Egy nyugodt perc, míg nem zavarod létem.

Szép szemid pillája lelkedet tükrözi,

- Tehát gülü lelked sűrű vérér övezi.

Jaj, ha nem lennél, ölelésed vágynám,

- Mi ha megszorít, arcom, mint a márvány.

Mosolyod felderít, akármi bú bánt,

- Röhejesebb fogsort még sosem láttam tán!

Kacajod csilingelő csengő dallama,

- Horrorfilmbe rémesebbet senki sem hallana!

Darázsderekad ölelésre való,

- Szebb van az egyednek, még akkor is, ha ló!

Bokád a kedvencem, olyan nőies fajta,

- Kecses, s lapos, mintha elefánt taposna rajta.