Borzasztó jövőkép

Mégis minek él az ember!?
Egyre csak rombol, s rombol.
Egyetlen dühöngő vihar sem
Ily pusztítóan tombol!
Mert míg a hurrikán, a monszun
Jő, s megy - közben mindent elönt.
Az ember - míg csak szíve
Dobban - nagyvilágot romba dönt.


Eme komoly gondolat
Mindenkiben ott matat.
Mégis mindenki csak legyint:
"Valaki környezetvédőt játszik megint!"
Ám hogyha majd az az idő eljő,
Mikor nem lesz biztos, hogy a Nap feljő,
Minden ajak imáktól lesz telt,
S majd az is fohászt szaval, imatáncot lejt,
Ki tudja, ki is az az "Isten",
S egészen biztos abban, hogy nincsen.
Mégis oly elkeserítő az élet,
Hogy minden "holnaptól" csak borzalmat remélhet.
Vesztenivalója nincs, s a halál is jutalom,
A jövőben tehát lesz ma hiányzó buzgalom!


Valójában fogalmam sincs minek írtam eme felesleges verset, már van hasonló egy halom, de olyan kiábrándító a világ, hogy most is legszívesebben elsírnám magam... lehetséges, hogy azért mert megőrjítenek ezek a keringőző muslincák a szobámban, amiket totál nem tudom honnan jöttek és miért, de azért a mai világban is vannak elkeserítő dolgok :/ Olykor nem ártana néha a jövőnkkel is törődni! Össze kéne szedni magunkat emberek! 3:/

I'm a ghost in the castle

Ééés íme: vagyok olyan nagylelkű - és egyben ostoba - hogy megosztom az angol gótikus témájú pályázatra benyújtott "díjnyertes" versemet, amit nemrég találtam meg :) Elképesztő hogy idegen nyelven is sikerült "verset" írnom... na jó, a sikerült kicsit erős kifejezés :/ De legalább megpróbáltam :)
Warning! - a nyelvtanom csapnivaló, de legalább a kiejtésem sem jobb, ebből következik -> érthetetlen, a rímek szörnyűek ... de hát mit lehet tenni!? Nem jobb, de legalább több, mint a semmi :) 

No, nem rizsálok tovább, aki nem akarja elolvasni, az úgyse fogja, aki meg eddig elakarta, azt remélem lebeszéltem róla :) 

Aki meg mégis megpróbálja, annak még jól jöhet: 104 ;)

I’m a ghost in the castle

I’ve got some experience from a castle

John, my friend and me - we were there a couple.

It was dark and frighening,
Wind was blowing and howling.

There were many-many ghosts in the building,
I spoke to them, but they couldn’t hear me.

John took my hand very quickly,
He’s soo shy, he couldn’d save me.

’Cause an evil vampire attacked me,
But who helped Edina? ... Nobody!

His mouth was soo bloody,
And his hair was very funny!

I didn’t want to be his dinner
But he was wearing nice trainers.

So I couldn’t run away
When he bit me I said „Hey!”

I’m a ghost rightnow too,
And I live int he castle to
Welcome you!