Őszi egyöntetűség

Fonnyadt falevél ring a méla ágon,

Ollót ragadok; sebtében levágom.

Nem hagyom szenvedni kétségek között -

Ingatja a szél elhullt társi fölött

Vagy jobb utolsónak lenni a (vil)ágon?

Nékem a magány nem valóra vállt álom...

A fényevő

Lenge felhőrétegek hadán,

Áttör a zsenge napfény lazán.

Csak állok és némán bámulok,

Míg a jóllakottságtól el nem ájulok.

Foltok - akármerre is nézek,

Ijesztő, de túlzás, hogy félek.

Bizonyára így érzi magát

A meseszereplő, ki csillagokat lát!

Forog velem az egész világ,

A mindenség fejtetőre állt.

Fekszem beájulva a fűben,

Vagy tán még a föld színéről is eltűntem...

Zene

Csak mert nálam ez most menő... :)

Húsvét

Odakünn csak hullik a hó,

...

Áh, ezt nem lehet szépíteni!

-.-'

Azért kellemes, mirelit-répás húsvéti ünnepeket mindenkinek! 

:)

Mini-szfinxek

Emberfejű macskalények,

Rejtőzködve, bújva élnek.

Nem láthatja őket senki,

Nem is érdemes keresni.

Hisz mit ér az élet egy mord világban,

Hol nincs ki higgyen mesebéli cicákban!?

Ez egy ari szfinx egy olyan filmből, ami szerintem rajtam kívül a világon senkinek nem tetszik. Aki gondolja tegyen egy próbát! A címe Tükörmaszk. Érdekes, elgondolkodtató...

A Búbánatossághoz

A mai Csokonai-órának hála, megszületett ez a csúnya, gonosznak tűnő, de rosszat nem akaró "vers". Senkinek nem szól, semmiről nem szól, semmit nem akar... és ha elemezni kívánja valaki, ne tegye! Semmire nem gondoltam: unatkoztam ;) Ez minden, amit tudni kell róla... Jó szorakozást :)

Mit vagy úgy te rút

rozzant öregasszony!?

Tán asszed, hogy ha 

nem bántasz nem haragszom?

Tudd meg néked el

nem felejtem soha,

Nélküled mily jó

s vidám életem volna.

Gyakran kerülsz is 

igazad van benne,

De azt' jössz és nagy

bottal jót vágsz fejemre.

"Az istenedet,

fiam, mit vigyorogsz!? 

Vihogásodnál,

jobb szeretem ha morogsz.

Minek is a sok

vidám, boldog óra!?

Rád húzok egyet,

s majd nem gondolsz a jóra!"

Így mikor jó van

számítok rá nagyban,

Hogy jő a nyanya,

leránt, s otthagy a szarban. 

Az igazság gyakran fáj, de attól még igaz marad...

Ha rám nézel, talán a sokat ígérő jövőt látod,
S azt bizakodással várod.
Talán azt hiszed, mindent tudatosan teszek,
Vagy, hogy később nem leszek ilyen elveszett.
Meglehet, magabiztosnak tűnök.
De belül nincs más, csak kitöltetlen, kongó űrök.
Van, hogy hasznosnak látszom,
Ne engedd, hogy megtévesszelek: csak játszom!
Egy magamfajta, kinek idegen a világ, mit tehet!?
Csupán az elvárásoknak eleget...
... és semmi egyebet!

Azt hiszed látsz valamit a szememben?
Az lehetetlen...
Nincs, és nem is lesz soha semmi sem!

Gondolod, a jövőn jár az eszem?
Nem...
Mindnyájunknak jobb, ha azt elfelejtem!

Még hogy mi mást teszek?
...semmi egyebet,
Mint hogy irodalmi szemetet termelek.

Kedves, és jóízlésű emberek - hiszen, látogatjátok weboldalam ;)
Az új év, és az oldalam megújulásának örömére megosztom veletek az egyik este eszembe jutott szösszenetet - mert ugye "vers"-nek túlzás volna nevezni :).
Szép napot Néktek! :)

Ott mászik egy pók a falon,

Lecsapnám, de nem akarom.

Ugyan m'ért is lenne okom?

Ezért tehát nem is fogom!