Bár tudnám mire "gondolnak" a hímek olykor...

A tudás a leghatalmasabb kincs,

Éppen, mert túl sok belőle nincs.

Piramisok, Bermudák, húsvétszigeteki fejek,

S sok más rejtély engem nem is érdekelnek!

Egy van csak, mi fantáziámmal játszik:

Oh, csak ismernék gondolatid közül bármit!

Mert, hogy boldog vagy-e s hogy szeretsz nekem többet ér,

Mint a földkerekségen minden megoldott rejtély!

Na igen, tudom, ez is nyálas, de micsináljak? Jelenleg ilyenekre vagyok csupán képes... 

Sööör...:oP

Oh, minő mennyei ital is a sör!

Nemcsak, ha szomjúság gyötör,

De akármikor kedvem lelem benne,

Hmm, ennél jobb hogy is lehetne!?

Bár nem édes, sőt keserű inkább,

Ki nem is kóstolja, annál nincsen dinkább!

Válság...

Valamilyen tragikus oknál fogva, mostanság csupán befejezhetetlen versek fogannak meg kusza elmémben... a másik borzasztó dolog, hogy még a befejezetlen verseket sem közölhetem eme csodás oldalon, mivel olyan érzelgősek - magyarán: totál nyálasak -, hogy szerény véleményem szerint nem lehetek olyan kegyetlen, hogy ezzel kínzom az emberiséget! Csak hogy bebizonyítsam, igazat mondok, egy részletet beszúrok ide. De kötelességem tájékoztatni mindenkit, hogy csak saját felelősségre kockáztassátok meg az elolvasását!

"Jobban elveszem kék szemed mélyébe,
Mint a vaksötét és feketéjébe."

Tovább is akartam írni, de inkább nem járatom le magam még jobban ilyen nyomisággal. Helyette megpróbálok valami "értelmeset" kiötölni még a közeljövőben. Tudom, kiábrándító vagyok, de ez van... így kell szeretni... vagy ha más nem, elviselni...