Randi, mint kényszerzubbony

Mily romantikus Veled heverni itt,
A parkban, hol itt-ott kutyaszar virít.
Karjaidban heverek csak lazán a füvön,
Békét színlelek, a bogarakat rosszul tűröm.
Lassan kezdek fázni, s valami mozog bugyimban,
Áhh, e idill plátói, mért maradjak "nyugiban"!?


Felpattanok, lelépek, kész, ennyi volt!!!
Ennyit nem ér pasi, ki plédet sem pakolt!

Szerény-vers

Miért van az, hogy szép vagyok,
okos és szerény
S eddig még senki nem 
szeretett belém!?
Főzni nem tudok, se mosni,
csak írni.
Kész főnyeremény vagyok,
csak győzzétek bírni!
Hajam félhosszú, göndör,
szemem barna,
Szégyellné magát sok szépségkirálynő,
ha engem látna!
Szeretek beszélni, nem
sokat, keveset,
Ha közbe nem szólsz,
éppen eleget!
Ruhám nincs sok - 
két szekrényre való - 
Már alig van mit felvennem,
fele tavalyra való!
Szeretem az állatokat,
a bogarakat nem,
Ha látok egyet sikítok - 
elájulok menten!
Jaj, Istenem, tudom most már,
miért nincsen pasim:
Sosem lesz oly tökéletes - 
mint Én vagyok - faszim!

Keserű szivárvány

Milyen csalfa, álságos dolog a szivárvány!
No nem úgy, midőn síri márvány,
Mely habár csak füstös, s fakó,
Mégis csak kézzel fogható.


A színes képződmény nem más, csak mese,
Reményed sincs elérni sose!
Elillan, akár a röpke nyári zápor,
Mit aszályban vágytál, s visszasírtad százszor.


Az egész nem más csak illúzió, mi nincs:
Mese, napfény, szivárvány tövébe kincs.
Elborzaszt a tudat, hogy vannak olyanok,
Kik hisznek mindebben, s nem tudattalanok.


De ez nem létezik, ez egy paradoxon!
Nem hiheti más csupán, ki él koxon!
Ez nem más, csak vízcsepp és fény!
Tehát se eleje, se vége: ez tény!


S hogy lehet boldog az, kit nemrég eső sújtott,
S most szivárványt néz, napfénytől hunyorog?
Hisz színár csak onnan jöhet,
Hol az emberek felett az ég nem nevet.