A kegyetlen időjárás változás örömére...

Csalóka tavasz

Kinézek az ablakon,

S csicsergő madarakat látok.

Való ez vagy álom?

Tán véget ért a téli átok?

Friss tavaszi levegővel

Tellig meg tüdőm tágja,

A nap sütése égeti

Arcom, mint vad máglya.

Zengő bogár zúg,

Röpköd körűlem,

Hol halkulva,

Hol erősebben hallja fülem.

Ezer, s ezer bimbó

Ékel mindenfelé,

Nincs, mi akadály

Volna virulások elé!

Fecske farka

Szúr szemet a dróton,

Ide-oda leng

Egész különleges módon.

De jaj a holnap

Fagyot hoz, kegyetlent.

Nem hagy épen

Bimbót egyetlent!

Mind a fecske elszáll,

Vissza se jön tán.

Egy-egy kóbor még

Didereghet a fán.

Jégvirág vár rám

A virágos rét helyett,

Fagyhalál, fagyos 

Táj mindemellett.

Vastag kesztyűt

Kérhetek most kölcsön,

Fagyott bogártetemek

Koppannak a földön.

Szekrényemben talált vers, mi majdhogy közreadásra sem érdemes...

Lennék halhatatlan, mint a levél,
Minek sok-sok sejtje végtelenig elél.
Fejlődik a fa ágának zsenge rügyiből,
Majd érve elhull, s érik belőle nemes föld.


Repülhetnék, akár csak a homok,
Mely szárnyal, mint csodaerejű porok.
A világot járnám szárnyak nélkül,
Majd megpihennék, tengerre akadnék végül.


Lehetnék gyors, úgy ahogy a fürge fény,
Mi átsuhan a sötét éj leplén.
Nyomot sem hagy, olyan nagyon siet,
Itt jártát észlelni is alig csöppet lehet.

A tanár úr remek előadásmódja sem teszi élvezetesebbé a lehetetlen időpontokban...

45 perc (végtelensége)...


Lehunyom szemeim,
S utána oly nehéz kinyitni.
Belepusztulok,
Ezt képtelenség kibírni.
Fáradt vagyok,
Már nem bírom sokáig,
Erős voltam,
Eddig erős, mindmáig...
Mért vagyok itt?
Mi keresni valóm erre?
Futnék, sietnék,
Rohannék én bármerre.
Vár a világ,
S én itt vagyok bezárva.
Bár szabadulnék,
Föl kell adnom mára.
Új holnap
Tán új erőt is kínál?
A remény  halvány
Szikrája égetőbb e kínnál.
Nincs menekvés.
Itt vesszek úgy érzem.
Hogy valaha
Szabadulnék, kétlem.


Mint molylepke,
Mely nem szabadul csapból,
Úgy vágyom én
El innen a törióráról....