Jelentéktelen, hideg kavics az űrben;
Határozatlan vagyok, célokhoz hűtlen.
Csak sodródom az árral, merre hajt a kény,
Ennyi vagyok én – közönséges tucatlény.
Kemény külsőmet átlagosnak mondanám.
Nem, mellyel a kavics-fiúkat vonzanám.
Ilyen égi kövek tömegére nézve
Elsőre nem szúrnám ki magamat én se.
De nyugodni nem hagy, mi célja létemnek;
Csak haladok kis pontjaként az éternek.
- Fénylően felragyog atmoszférát érve,
Üstökként folyik el aranyszínű vére.
