Lenge felhőrétegek hadán,
Áttör a zsenge napfény lazán.
Csak állok és némán bámulok,
Míg a jóllakottságtól el nem ájulok.
Foltok - akármerre is nézek,
Ijesztő, de túlzás, hogy félek.
Bizonyára így érzi magát
A meseszereplő, ki csillagokat lát!
Forog velem az egész világ,
A mindenség fejtetőre állt.
Fekszem beájulva a fűben,
Vagy tán még a föld színéről is eltűntem...
