A Búbánatossághoz

A mai Csokonai-órának hála, megszületett ez a csúnya, gonosznak tűnő, de rosszat nem akaró "vers". Senkinek nem szól, semmiről nem szól, semmit nem akar... és ha elemezni kívánja valaki, ne tegye! Semmire nem gondoltam: unatkoztam ;) Ez minden, amit tudni kell róla... Jó szorakozást :)

Mit vagy úgy te rút

rozzant öregasszony!?

Tán asszed, hogy ha 

nem bántasz nem haragszom?

Tudd meg néked el

nem felejtem soha,

Nélküled mily jó

s vidám életem volna.

Gyakran kerülsz is 

igazad van benne,

De azt' jössz és nagy

bottal jót vágsz fejemre.

"Az istenedet,

fiam, mit vigyorogsz!? 

Vihogásodnál,

jobb szeretem ha morogsz.

Minek is a sok

vidám, boldog óra!?

Rád húzok egyet,

s majd nem gondolsz a jóra!"

Így mikor jó van

számítok rá nagyban,

Hogy jő a nyanya,

leránt, s otthagy a szarban. 

Az igazság gyakran fáj, de attól még igaz marad...

Ha rám nézel, talán a sokat ígérő jövőt látod,
S azt bizakodással várod.
Talán azt hiszed, mindent tudatosan teszek,
Vagy, hogy később nem leszek ilyen elveszett.
Meglehet, magabiztosnak tűnök.
De belül nincs más, csak kitöltetlen, kongó űrök.
Van, hogy hasznosnak látszom,
Ne engedd, hogy megtévesszelek: csak játszom!
Egy magamfajta, kinek idegen a világ, mit tehet!?
Csupán az elvárásoknak eleget...
... és semmi egyebet!

Azt hiszed látsz valamit a szememben?
Az lehetetlen...
Nincs, és nem is lesz soha semmi sem!

Gondolod, a jövőn jár az eszem?
Nem...
Mindnyájunknak jobb, ha azt elfelejtem!

Még hogy mi mást teszek?
...semmi egyebet,
Mint hogy irodalmi szemetet termelek.